Önkéntes létöröm megvonás aszkétizmusba hajlik de nem szent, hanem profán büntetése az emberi tökéletlenségnek. Amit herdál, fogamhoz verem, fájjon, nekem fájjon, öröm nekem, ha nincstelenné magam önként teszem. Álszent büszkeség feszíti mellem, nekem semmire nincs szükségem!…

Élni sem vagyok köteles, hess, hess el az útból, ki gáncsol és harcra kötelez, Háborúban nincs más csak vesztes nincs nyereség, nincs vágy a maradásra, csak szabadság van, hogy bárhonnan elmehetek, és nincs más vétek, mint vad erdőben a megbolygatott darázsfészek, hogy belőle méz csurogjon…

Míg szem ellát panelrengeteg Balkonládákban kipufogóhangok berregnek Ráérősen kopik az aszfalt kopogó félcipők alatt, kiskendőben Pletykálkodnak a nénik méltatlankodásuk felszökik az égig Majd fázva dolgukra sietnek. Az ég nyarat ígért, De a higanyszál deret fon körénk hűvösek a szelek.…

Írjon verset az akinek gondja van! Szedje sorba, csengjen ríme Gondolatok özönébe igazságot ha belesző elhiszi majd, hogy ez ő. Mea culpa, vádirat, megbocsátás mi szavakat átitat, történelmet írhat egy életről Mintha volna valaki mindettől, S ha ettől emberré válna a lélek nem…

Városi csóka Műanyag parasztnak Mi jutott eszébe?! Ki szeretne költözni Szaporán vidékre! Unta szegény jámbor, Hogy ő télen-nyáron, Örökkön örökké Flaszteren járjon. Ahogy így tűnődik Panelban a csóka, Hetedhét birtokát Mezítlábast járja. Lép hát egy jó nagyot, Tudja mit…

Formák bújnak ki a földből Buborékok szénsavas italból Felszínre jön a láthatatlan Pillanat sem, szétpukkan Mintha lett volna Színeket ölt magára, Textilbe, gondolatba burkolózik, Várat épít belőle Míg lényét eltakarja S már a Napot se látja Mi áttetsző lelkét A világra hozta

Nem tudok nem hazudni Hallgatnék, de nincs kinek, Válaszokért üvölt a tömeg Fontosnak vélt kérdésekért Verik fel az éjjelt. De legyen már végre csend!!! Szeretnék ébren aludni! Pitypangból koszorút fonni, S a világról semmi egyebet sem tudni. Mert mindent mit tudok, Még ma megcáfolom, Bolond játék…

Felelősséget felezni félek, Kapom vagy adom egészen, a döntés legyen kétségtelen! Fél a lelkem ha nem érzem féllelkem szívemben egészen. Egészségem feleződik míg felesleged keresve-keresetlen osztja kezed, és míg érzelmeim felesleges kedvszegések neked. Ennek fele sem tréfa, nehéz matematikai példa,…

Balkonládákban kipufogóhangok berregnek Csicsergô nénik a flaszteren méltatlankodásuk felszökik az erkélyen Majd fázva tovamennek Az ég nyarat ígért, De a higanyszál még összedörzsöli kezét, hűvösek a szelek. Elmehetnék bárhova, lelkem mégis ezt a fotelt vágyja, miben évek óta pihen. Áttetsző…

Láthatatlanná merevedett hologramokban zizeg a létem, már csak magamat látom, azt is csak aképpen, ahogy villàm feszül az égen, egy pillanat a fényévek ölében. Még szomjas vagyok, de mintha nem innék, úgy tátom szàmat az égnek Alamizsnáért. A nagyságot felemészti a távolság, homályba vész Mi fájt,…

Légvonalban közeledő léptek zaját fül még nem hallja, de egy sejtnyi világ apránként átrendeződni látszik, duplázódnak a tárgyak, bár még hasznàlatlanul pihennek helyükön, gazdára várva. Csend van, mint vihar előtt. Elrejtőznek a gondolatok, terveket sző álmában az ismeretlen, pedig tudja…

Párnád fejem alá teszem, Még nem vagy itt, De ez már a tiéd! Éveken át gyűrheted fejed alá, Mikor mellettem pihenteted testedet. Ma mellettem haltàl meg, Öreg testedet hagytad itt nekem, Tudtad, mennyire szeretem minden részedet! Szívembe költözött sok bölcs szavad, és minden szavadban egy régi…

Élére vasalt ürességben kikapart harmadik szem homályos fájdalma tágul beszűkült tudatba míg kirobban a térből, az idő megáll az otthon legmagasabb pontján és visszahúzódik a pusztító erő, nincs ellenség, élet van és meleg kakaó, gyomorban lubickoló biztonság, néhány perc majd távolodik rendje módja…

Benyit a félelem a mennyország kapuján, s látja hátamon vonszolom a reményt, harsonák zengik a jövő titkait, teremteni vasakarattal. Megremeg, ujjaim közül kifeszíti a jövőt a múlt, az utolsó napok sem biztonságosak, elveszhet minden ha nem is volt, vagy kevésnek és könnyűnek talál. Szépül a…

Morzejelekké verődött hullámokon Játszik a fénysugár Árnyékot vetve mire Éppen nem figyel. Kiemelkedő tömegek, Meglovagolt lehetőségek, Cifra taréjok kápráztatnak, Közben a felszín alatt Az élet tömören hallgat. Mi jő, annak Láthatatlanul enged utat S mikor távozik, Önmagába záródik. Csend a hangja,…

Egy évtized távlatában zakatoló hanggá csendesül Minden vonat célra tart. Az állomások mögött Házak, emberek, életek S városszéli temetők. Felesleges már rohannia, Nem hajtja az időt. Szakad a hó nyakába, Áprilisi tréfa. Fél évszázad megtanította Kacagni a holnapon, Rózsaszirmot szórni a mára…

Újságpapírba csomagolt lélek. Dűlöngélő guru, botránkozzon ki ítél, elmegy mind ki fél Kemény beszéd ez, ki hallgatja?! Udvari bolond ki szólni mer Bölcsesség zeng, s a nép nevet Isten bohóca, torz tükör Nyelvet nyújtó önkép a komolyság mögött. Röhög. Kínban fetreng, álmodik s felejt. Mindennap öli…

Délibábot követek Hiszek hitetlenül Hogy elérlek Taposom dühödten a puha homokot A távolságot tépve harapom Mégis nő Ítéletre várok Újabb halasztás Jobb ha később tudom meg se víz, se oázis, végtelen a sivatag, nincs út, nincs cél, csak megyek, mert hiszek, csak megyek, még élek, Vedd el a reményt,…

Ősi kód, uralom! Paradicsomi jog és kötelesség. A Föld a tiéd! Ősi kód. Segítőtárs. Belső parancs, állj mellé! Segítsd! Ősi kód. Fogadd be! Tágulj a végtelenbe, s még tovább A lehetetlenbe! Őrizd vagy megöli az elme. Őssejtjeimben hoztam a vágyat, testem simuljon alád, magodnak vessek puha ágyat.…

Nulla karakter Piros kagyló Csenddel üzenek Kérdeztem eleget. Közelgő perc Hátraarc! Mielőtt eljön. Fájjon most Gyorsan Bénító várakozás Igaz-hamis játék Legyen hamis Sorok közt a válasz Alkalmatlan idő Elsuhanó ördögszekér álmokat gördít le a domboldalon. Most fájjon! Holnap úgysincs. Minden halál…

Csak jó élni, emlékszel?! Röhögőgörcs osztálytalálkozón, Házipálinka folyt dögivel, A Balcsin meg ütött a tequila, sötétben topless fürdés, pénz nélkül éltünk, a parti homokban lazult el a testünk, s csak ész nélkül, kómásan mindenen nevettünk. Valaki kaját vett, s végre…

Rejtett porszem a gépezetben Parány gyémánt csillog, vijjog az ágon Szembe váj, vakon gördül, lassan hull a mélybe tetemedre. Mikor haltál meg? Hallottak szavaid, hömpölyög a hangod, sok száraz falevél, szél fújja magasba, élettelenek. Ajkaid hidegebbek, rózsái merevek, törvény zeng, bölcselet Mondd…

Hé srác! Játsz velem! Csak fogd a kezem! Csapd a seggem, irány a végtelen! Spirálban forgunk fölfele, forgószélben vagy, most elragadlak a világomba, elveszünk a csillagokba', talpunk alatt a tejút, s mi kézenfogva járunk. Szekérbakon járjuk az univerzumot, miénk a világ, amit teremtünk! Mit érzel?…

Az Úr adta, az Úr elvette! Mit eddig élhettem, hála érte! Szorítom, engedem, vágyom és szenvedem az életem. Míg itt ülök egyedül, mint vagyok örök végtelenül, vándorlok szüntelen, nincs soha fészkem, S ha lenne is, benne tán megpihenne a testem, de én, én akkor is a szél vagyok, Arcokat simogatok,…

Ököllel is vertem már a mennyet Miért nem ad nekem olyat, Ki szerethet?! Egy olyat, kit hogyha szeretek, nem ijed meg, s ha meglátom benne az istent, nem zsákmánya leszek, hanem termőföldje, mire véletlen lelt, és kincseit benne elássa. Kerestem égen is földön is, mindenhol a szemekben, holtakban…