Délibábot követek
Hiszek hitetlenül
Hogy elérlek
Taposom dühödten a puha homokot
A távolságot tépve harapom
Mégis nő
Ítéletre várok
Újabb halasztás
Jobb ha később tudom meg
se víz, se oázis, végtelen a sivatag,
nincs út, nincs cél, csak megyek,
mert hiszek, csak megyek, még élek,
Vedd el a reményt,
Minden káprázat
Azték vagyok
Eltűnök én is.
Szélmalom álma voltam,
vagy még az sem.
Illúzió minden identitásom.
Fekete szén sem vagyok a gyémánton!
Elmúlás vagyok, paradoxon.
Látnál engem?
Láthatsz a tükrödben!
Kósza érzések, mik mondjàk,
hogy léteztem.
Identitást, önbecsülést, ötvözetet nincs miből építsek.
Elloptak mindent a tolvajok,
nem hagytak nekem ,
csak egy-két morzsányi káprázatot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.