Liberatio I Animus A kellemes szivarfüst illata különleges kiterjedés karjaival ölelte fel a helyiséget. A vörösre festett falakon a gomolygó füstön átszűrődő, hullámzó, cikázó fények bódult hangulatot ébresztettek, miközben a sarkok zugaiban, mint megannyi figyelő…

  Olcsó húsáru, Kitárja combjait, Kitart, mert remél, S kínálja bájait.   Férfiak szedegetnek, Mint magos gyümölcsöt A rét alatt. Lassan eszegetnek, S a mag megmarad.   A várva várt falat, Csupán tovább halad, Felöltve meztelen, S a szolgaság marad.…

Megérkeztek a várva várt vendégek. Az egész épület zajos az izgatottságtól, míg én egykedvűen bámulok ki az ablakon. Odakint szemerkél az eső, mindent bevon kristály csillogásával, s mint megannyi könnycsepp, lerajzolja a szomorú lelkek bolyongásának történetét. Az előttem…

A fiatal író gondolatai, mint a pusztító vihar; fekete vízzel telített, súlyos sötét felhői, szigorúan gomolyognak homloka horizontján, hogy a poharán sejtelmes csillogásban tündöklő kávézó finom fényei csupán tudata áttetsző felszínét legyintsék meg lágy…

Keresztbe tett lábakkal, meztelenül ültem az ágy szélén, és figyeltem a kezemben égő cigaretta füstjének kígyózó mozgását. Mellettem a hiányos öltözetű férfi beszédben használatos apró testrészei energikusan mozogtak, melyhez ütemesen bólogatott és közben fürgén…

  Az intézet folyosója sivár szürkeségében mintha ködbe burkolózott volna, a csend pedig olyan élesen hasította a levegőt, ahogy a böllér kése szeli a rózsaszín bőr feszességét hófehér és vérvörös puhaságba. A magas-széles, letűnt kort idéző ablakok függöny…