Láthatatlanná merevedett hologramokban zizeg a létem, már csak magamat látom, azt is csak aképpen, ahogy villàm feszül az égen, egy pillanat a fényévek ölében. Még szomjas vagyok, de mintha nem innék, úgy tátom szàmat az égnek Alamizsnáért. A nagyságot felemészti a távolság, homályba vész Mi fájt,…

Légvonalban közeledő léptek zaját fül még nem hallja, de egy sejtnyi világ apránként átrendeződni látszik, duplázódnak a tárgyak, bár még hasznàlatlanul pihennek helyükön, gazdára várva. Csend van, mint vihar előtt. Elrejtőznek a gondolatok, terveket sző álmában az ismeretlen, pedig tudja…

Élére vasalt ürességben kikapart harmadik szem homályos fájdalma tágul beszűkült tudatba míg kirobban a térből, az idő megáll az otthon legmagasabb pontján és visszahúzódik a pusztító erő, nincs ellenség, élet van és meleg kakaó, gyomorban lubickoló biztonság, néhány perc majd távolodik rendje módja…

Benyit a félelem a mennyország kapuján, s látja hátamon vonszolom a reményt, harsonák zengik a jövő titkait, teremteni vasakarattal. Megremeg, ujjaim közül kifeszíti a jövőt a múlt, az utolsó napok sem biztonságosak, elveszhet minden ha nem is volt, vagy kevésnek és könnyűnek talál. Szépül a…

Morzejelekké verődött hullámokon Játszik a fénysugár Árnyékot vetve mire Éppen nem figyel. Kiemelkedő tömegek, Meglovagolt lehetőségek, Cifra taréjok kápráztatnak, Közben a felszín alatt Az élet tömören hallgat. Mi jő, annak Láthatatlanul enged utat S mikor távozik, Önmagába záródik. Csend a hangja,…

Egy évtized távlatában zakatoló hanggá csendesül Minden vonat célra tart. Az állomások mögött Házak, emberek, életek S városszéli temetők. Felesleges már rohannia, Nem hajtja az időt. Szakad a hó nyakába, Áprilisi tréfa. Fél évszázad megtanította Kacagni a holnapon, Rózsaszirmot szórni a mára…

Újságpapírba csomagolt lélek. Dűlöngélő guru, botránkozzon ki ítél, elmegy mind ki fél Kemény beszéd ez, ki hallgatja?! Udvari bolond ki szólni mer Bölcsesség zeng, s a nép nevet Isten bohóca, torz tükör Nyelvet nyújtó önkép a komolyság mögött. Röhög. Kínban fetreng, álmodik s felejt. Mindennap öli…

Délibábot követek Hiszek hitetlenül Hogy elérlek Taposom dühödten a puha homokot A távolságot tépve harapom Mégis nő Ítéletre várok Újabb halasztás Jobb ha később tudom meg se víz, se oázis, végtelen a sivatag, nincs út, nincs cél, csak megyek, mert hiszek, csak megyek, még élek, Vedd el a reményt,…

Csak jó élni, emlékszel?! Röhögőgörcs osztálytalálkozón, Házipálinka folyt dögivel, A Balcsin meg ütött a tequila, sötétben topless fürdés, pénz nélkül éltünk, a parti homokban lazult el a testünk, s csak ész nélkül, kómásan mindenen nevettünk. Valaki kaját vett, s végre…