fejest ugrottunk a végtelenbe, de az idő alakja nem volt megfelelő, hogy elnyeljen minket menthetetlenné vált jövőnk lebegett a szemünk előtt, miért nem kértünk segítséget hogy egy kicsit szebb legyen de a szépség relatív, és nem tetszett, ahogy mások festették le isten is talán…

lelketek üdvösségéért imádkoztok, mikor milliók halnak éhen, jó létünk teli szájjal. ítélkezik mások felett, feletted gyakorolt hatalmam kritizálnád, ha lenne még kinek már nincs üres szék az asztal melett állva szolgálsz és reméled a maradékot. nyomorba dönt a céltalan…

lehetnél akár te is a főszereplő, mint akárki azelőtt, de mindig valaki másra esik a választás.melankólikus történet árad belőled, ahogy nézlek eltűnődöm:hová lett a szeretet, ami soha nem volt meg benned.szívedbe helyjegyet lehetett venni,és gyorsan tele lett. félig becsukott szemekkel, nézzük a…

Vágyakból nőtt árnyak magasodnak az álmok fölé. Anyagba fullad az érzés, tömörödik a hiábavalóság, boldogságot ígér a hiány,szerezni mindhalálig! Apró öröm a pillanat, egy villanás,majd sötétség, hideg lehellet, a test lázban ég, felégeti a lehetetlent. Kell még! A tegnap vágya valósággá érett…

akár szerethetnélek is, nem kerülne többe ez az örökbefogadott érzelem, mint egy kiló kenyér egy családban mennyi jut belőle, és meddig tart ki, egymásba kapaszkodó hiányérzetünk éhséget sem oltja, valami hiányzik még valami mindig kinek a hibája, hogy nem lettem hibátlan éhesen, szomjasan…

a melledre írom: szeretlek,hogy szex közben ne felejtsem elneved úgy is oylan jelentéktelen, mint a remegés, amikor elélvezelsenki nem tudja mire gondolszsok mindent elhittem, de benned még nem sikerült.ez a kpacsolat üres városokon átívelő éjszakareggelre nem marad semmi, amit papirra…

ha egyszer felfigyelnek rám,én is felfigyelek rájuk.megdöbbenek,kik lehetnek, és mit akarnak:tólem.nem áll messze a remégyvesztettségbe való kapaszkodásTíz ujjal ,pedig gépelni is maximum négy-hat újjal szoktam,és a hangom is el-elcsuklik.néma betűk mesélnék el történetem,ha lenne még…

Csonkig égett erdőben sétálok, Mezítláb.A hamuban szebb jövőt remélt gyémántok hevernek,értéke szénné égett ideológia. Szellemi magasságok bűzlő mocsárba fúlva,nem voltam fent még soha, idelent úgyis egybever mindenkit a föld pora,nem szól senki, hogy ő jobban tudja, nincsenek szentek felavatva,…

vágytalanító ítélet, mikor az érzelmeid némák maradnak. láttam a legjobbakat elbukni sose tartoztam közéjük, ezért halálom nem okoz közfelháborodást némák maradunk, mint a csók a szájon, amit sose szerettünk fa nélküli erdőben elveszve a temetetlen múlt rám találnevető harmadikként visoznylag…

ha huszonöt évvel fiatalabb lennék, a szemede is mondanám milyen szép vagy, és nem csak hideg éjszakákon maszturbálnék rád, de így csak eltakar a fény, elképzelt valóságok egyikében, vizbefulladt testemen lovagolsz a kádban, árnyjátékként szerelmünk színpadán, eltakar a fény, ok és okozatként…

nevető harmadikként visoznylag sok emkéked van rólam, és ha mégis lennének csodák, amik taln három napig tartanak, talán, összevesznék, hogy a ragnarök csak a kezdet lenne.azt hittem hogy szeretlek, de rá kellett jönnm, hogy semmi közöm hozzád, ami volt is elköltözött, nyár utolsó napján…

bűnöm a bűnhődés,egy visszatérő gondolat,a gyilkos mindig visszatéra tett színhelyére,de én mindig itt voltam,lehet, hogy hozzám térnek vssza?keresési képletbe helyzve magam sem bztos, hogy megtalálom a helyem, pedig mindig itt voltamvagy csak visszarérek, mint egy gondolatkezemben a kezed,…

fullasztó boldogságzavarkinyitja a magánfélelem kamrájának ajtajáta mentális egészség jól néz ki a képekenláthatod a magasságot és a mélységethív, hogy jöjjél közelebb azért vagy itt, hogy itt legyél, vagy csak a múltam árnyékakéntmintha emlékeznék mi a különbség.amikor az álomország véget érszembe…

lényegét tekintve mindegy,hogy a háború melyik oldala szippant magába. egymásnak feszülő értéktelenség a következő generáció lelkét nyomorítja meg. halálesőben elmosódnak az ismerős arcok és egy önpusztító masszává válnak. az igazság, az én igazságom nevében vért és verítéket nem…

Önkéntes létöröm megvonás aszkétizmusba hajlik de nem szent, hanem profán büntetése az emberi tökéletlenségnek. Amit herdál, fogamhoz verem, fájjon, nekem fájjon, öröm nekem, ha nincstelenné magam önként teszem. Álszent büszkeség feszíti mellem, nekem semmire nincs szükségem!…

Élni sem vagyok köteles, hess, hess el az útból, ki gáncsol és harcra kötelez, Háborúban nincs más csak vesztes nincs nyereség, nincs vágy a maradásra, csak szabadság van, hogy bárhonnan elmehetek, és nincs más vétek, mint vad erdőben a megbolygatott darázsfészek, hogy belőle méz csurogjon…