Benyit a félelem a mennyország kapuján, s látja hátamon vonszolom a reményt, harsonák zengik a jövő titkait, teremteni vasakarattal. Megremeg, ujjaim közül kifeszíti a jövőt a múlt, az utolsó napok sem biztonságosak, elveszhet minden ha nem is volt, vagy kevésnek és könnyűnek talál. Szépül a…

Morzejelekké verődött hullámokon Játszik a fénysugár Árnyékot vetve mire Éppen nem figyel. Kiemelkedő tömegek, Meglovagolt lehetőségek, Cifra taréjok kápráztatnak, Közben a felszín alatt Az élet tömören hallgat. Mi jő, annak Láthatatlanul enged utat S mikor távozik, Önmagába záródik. Csend a hangja,…

Egy évtized távlatában zakatoló hanggá csendesül Minden vonat célra tart. Az állomások mögött Házak, emberek, életek S városszéli temetők. Felesleges már rohannia, Nem hajtja az időt. Szakad a hó nyakába, Áprilisi tréfa. Fél évszázad megtanította Kacagni a holnapon, Rózsaszirmot szórni a mára…

Újságpapírba csomagolt lélek. Dűlöngélő guru, botránkozzon ki ítél, elmegy mind ki fél Kemény beszéd ez, ki hallgatja?! Udvari bolond ki szólni mer Bölcsesség zeng, s a nép nevet Isten bohóca, torz tükör Nyelvet nyújtó önkép a komolyság mögött. Röhög. Kínban fetreng, álmodik s felejt. Mindennap öli…