fullasztó boldogságzavarkinyitja a magánfélelem kamrájának ajtajáta mentális egészség jól néz ki a képekenláthatod a magasságot és a mélységethív, hogy jöjjél közelebb azért vagy itt, hogy itt legyél, vagy csak a múltam árnyékakéntmintha emlékeznék mi a különbség.amikor az álomország véget érszembe…

szeméttel van tele a város, és én nyomtalanul eltűnök. hullócsilllag kihaló fénye az éjszakában, egy be nem teljesedett kívánság, valahol talán én vagyok az elveszett illuziók folytogató magánya  sír az álmodban. felébreszt. az élet törékeny boldogság-burka nem véd meg adni szeretnél, de…

szobrot építek a szíved helyére még nem tudom kiét ez az ütemes taps tetemes embert takar talán megjött a tömeg és téged akar élve vagy holtan rendeltetés szerinti használat mindegy, hiszen hős vagy megvolt a taps, most már hajol meg, vagy menj tovább látom benned a túlélő hajlamot csak…

nem akartam, nem is gondoltam rá nem is váltasztás kérdése volt és most is, kisgyerekként várom haza mint halott anyám nem jöhet, soha nem is jöhetett nem is kértem, talán elmondtam egyszer de csendre intett, és megkért hogy ne mondjak ki, amit nem lehet  tudtam jól, éreztem,hogy ez az érzelem…

isten hozott! újra itthon, még ha nem is tudod, hogy hol van körülnézel. színesre festett falak,vagy egy haldokló ember gondolatának burka. én vagyok az álom, amit abbahagytál álmodni miért mondod ezt?mi mást mondhatnék? nem szólít meg a szótlanságodegyütt hallgatunk, halogatunk kezünkben a…

volt idő, élő és halott! biztonságban tartalak, mert nem tudom ki vagy:kiléted valójában lényegtelen, lehetnél akár te is, vagya fába vésett szív szereplőjének egyike,ugyanolyan jelentéktelen,semmitmondó jelentéstartalom. a szerelem cserekereskedelemportékájából kifogyott, elhagyott tér,…

embernek lenni soha nem volt olyan egyszerű, mint manapság. csak a népszerű eszmék mögé állunk, de hangos szavaink néma tettekben csúcsosodnak ki. amikor az álmok utolérik a valóságot, és szembesülünk azzal, hogy mit adott nekünk ez a világ, és mit vettünk el tőle. mit tettünk az élhető földért?…

nem leszek olyan, mint te, sokkal rosszabb vagyoka lábad elé hulló büszkeség mit sem érmegízlelni az ajkad az utolsó kívánságomszemedben tükröződő paradicsom elviselhetetlenné teszi a földi létetki kell engesztelnem az irántad érzett vágyakatnem leszek olyan mint te sokkal rosszabb vagyokki kell…

király meztelenés én sem vagyok benne biztos,hogy az alkalomhoz öltöztemhűségesküm az esküdt ellenségem,ez már szinte árulásálruhába bújt a szerelemmár meg sem ismeremérzelmek és vágyakközött elragadtattam magamveled, vagy nélküledjutalom voltkérdezemvagy bűntetéskérdezed Tíz köröm vàj a…

ez csak olyan szóbeszédtudodértéktelen pletykautazások során elkapotttöredékei egy beszélgetésnekfülembe suttogott élet-darabkákösszefüggéstelen részletekegyik lehetnél te isha kérdezik felelet nélkülátszállok egy másik járatrahová visz nem tudommesél továbbvalahol talán megértenékén csak hallgatom…

a városban, amelyik kifogyott a fényből téli álmot alszik az élet a városban, ameilyik kifogyott a fényből félelem színű leheletet hord  a szél a hátán a városban, ameilyik kifogyott a fényből belédfeletkezett nyári emlék megkopott a városban, ameilyik kifogyott a…

 Boldogok vagytok? Hát boldoguljatok Az ígéret szerint szép lesz, ami sosem volt az, és csak elrontani lehetTükröm, tükröm hzudj még nekem, hogy közétek tartozom, mégha nem is akarokKomfortos önpusztítás még mindig hazavár.Ötlettelen arcokon a belenyugvás, ez az életünk.Ez a megcsonkított érzelem…

nem tudom ki vagy, de tetszik a tested, ez már szerelem megkérdezed hogy vagyok,de már nem tudod kitől ne aggódj én sem ismerem azt sem tudom, hogy te ki vagy valaha ki voltál, de tetszik a tested ez a légüres tér ölelés magával húz bármit is szeretnél csinálni ne tedd eszméletét veszti az…

  váróteremben várok, senki nem vár rám kettészakított magány is magamra hagyott felszabadított bűntudat párkapcsolati éhhalál ez a boldogtalanság már csak a tiéd amit kértem tőled, sohasem kaptam meg, ez most egy utolsó ajándék. közös műltunk önfeledt rombolása már nem nyújt…

Inhalál egyet az álom, ébren marad még egy kicsit magamra hagy az idótlen várakozás Én is akarom hogy másképpen legyen,de az ötlettelen alkalomnál nem jutok tovább. Fogom a kezed, de már csak lerágott csont, eldobhatom a kutya se hozza vissza nekem mégis kell. Háltálan éjszaka felébreszt,szép is…

fiatalok voltunk, elég bátrak voltunk álmodozni.álmodni egy nagy, a legnagyobb álmot. a józan ész összetartott minket,de elfelejtettünk élni.amíg álmaink darabkái egy megfejthetetlen rejtvénybe nem hullottak szerelmedben látjuk egymást.tökéletes idegenek a megtört ég alatt. egyik kinyújtja a…

meghallgatlak, mikor kövel dobálnakmeghallgatlak, mikorkövé válsz, mintmindenki másmeghallgatlak összetörthajnalok árnyékábanmeghallgatom visszacseréltálmaid hiányátmeghallgatlak, mikor indulatoktól fűtött ereid lüktetése elnyom minden hangotmeghallgatlak, mikora magányba zárt szavaknem találnak…

szemünkbe hazudott igazságtól márészre sem vesszükhogy mit beszélünkkiabálunktágra nyílt szemünkbenaz egónk tükröződiknem látható semmi máskörön kívül kerültaz értelemfájó emlék az élet pedigmég nem ért végetmég nem, valóbanúgy teszünk mintha jó lenne egyedülkérünk, akarunka segítségnyújtástáblát…

miért vannak emlékeink olyan eseményekről, amelyek soha nem történtek  meg velünk, szeretnénk hinni, hogy nekünk is jó volt egyszerfagyott álmok, amelyek soha nem változnak, mint a múlt és a történelem, amit hallunk, olvasunkA pillanatot éljük anélkül, hogy tudnánk, mit is jelenta csillogó szemek…

egy kis múlt idézés, és jövőképgyártás  

szótlan tartósítószerek nélkül árult olcsó békeegy újabb állomás, ahova nmem kaptál jegyettörékeny jég lelked könnyen beszakadszavakba ölteni képtelen ölelés megölt vágyaiegyedül maradnak veled a megunt csendbenaz unalom ismerős arca tükörbe mártott önsajnálatmagányba facsarodott álmaid felriadó…

álmodunk magunknak egy valóságot, de nem tudunk felébredni belőle amit szeretnél hallani nem mondhatom el neked, és a számból nagyon idegenen szólna tettünk rá néhány kísérletet és látod most is hol vagyunk ahol lennünk kéne élet távolodó alakja már nem is integet talán igaz sem volt emlékek még…

ugyanazt kérjük, és mégis mást kapunk a jelek eljelentéktelenednek fény megy a szemünkbeés sarokba ültet a csend szabadon engedett gondolatainkkötnek le minket biztos álom a boldogság kapuja előttlegyen most, vagysoha máskor vérrel áztatott zsebkendőveltöröljük arcunkatmár megszoktuknekünk így…

az álmodból jövöknem láttam magammond csakengem választaszvagy beéred valamiolcsó szenvedésselráakaszkodó gondolataimhelyén a boldogtalanságtalál utatösszekuszáltérzelem hullámkéntátcsap a fejem felettvisszatartott érzelemszétárad a testbenmegfulladokneked akarokjobbat talánegyszer sikerültúlteszem…