Balkonládákban kipufogóhangok berregnek
Csicsergô nénik a flaszteren méltatlankodásuk felszökik az erkélyen
Majd fázva tovamennek
Az ég nyarat ígért,
De a higanyszál még összedörzsöli kezét, hűvösek a szelek.
Elmehetnék bárhova, lelkem mégis ezt a fotelt vágyja,
miben évek óta pihen.
Áttetsző szemhéjam megszűri a világi zajt.
dallà komponálja a varjú énekét
És a gyerekzsivajt. Testem a földre terítem
Míg az egyre lassabban kering velem, elernyed szalmaszálba kapaszkodó két kezem.
Legyen! Köszönöm, köszönöm, hála, hála!
Ti-ti-tá, ti-ti-tá, tá-tá, tá-tá, Galambok csipegetnek a levágott réten
Részese voltam szűkségnek, bőségnek,
Mégsem ismertem éhséget Kisebbre szabta a gyomrom az élet,
Hogy mindig érezzem Kaptam eleget Felettem tető terem, Akárhol is hajtom le a fejem.
Lefekhetsz ide mellém, Mannát adok vacsorára, Hollók hordtàk elém éjjel,
egyél! Holnap is lesz, ne félj, megálmodom mire vàgyom,
Reggelre az enyém!
Akarsz-e velem álmodni,
Vágyakat szív mélyéről kiásni? Akarsz-e várni magocskára, míg égig ér?
Akarsz-e velem csodát látni, Szemétdomb tetejéről együtt, aranyló napfelkeltét nézni?
Akarsz-e velem egyszer, majd mindenkorra eltűnni a földnek visszájáról és színéről?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.