Önkéntes létöröm megvonás aszkétizmusba hajlik de nem szent, hanem profán büntetése az emberi tökéletlenségnek. Amit herdál, fogamhoz verem, fájjon, nekem fájjon, öröm nekem, ha nincstelenné magam önként teszem. Álszent büszkeség feszíti mellem, nekem semmire nincs szükségem!…

Élni sem vagyok köteles, hess, hess el az útból, ki gáncsol és harcra kötelez, Háborúban nincs más csak vesztes nincs nyereség, nincs vágy a maradásra, csak szabadság van, hogy bárhonnan elmehetek, és nincs más vétek, mint vad erdőben a megbolygatott darázsfészek, hogy belőle méz csurogjon…