Újságpapírba csomagolt lélek.
Dűlöngélő guru, botránkozzon ki ítél,
elmegy mind ki fél
Kemény beszéd ez, ki hallgatja?!
Udvari bolond ki szólni mer
Bölcsesség zeng, s a nép nevet
Isten bohóca, torz tükör
Nyelvet nyújtó önkép a komolyság mögött.
Röhög.
Kínban fetreng, álmodik s felejt.
Mindennap öli a holnapot.
Teremt, s a megtartó erőt minden kép ellen fordítja
Tudja, csak e romokon juthat a csúcsra.
Gazdátlan sziklák a parton
Népszerűtlen eszmék
Kunyhóban lakik az egyszerűség
Élet a neve
Csend a hangja és az üvöltő szél
Hallani a gondolatpiac fölött:
Utadról le ne térj!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.