csend refrektorral pásztázzák lépteim nyomát, nyomot hagy ez a nyomtalan elnyomás, bennem. aludni szeretnék, ha felkelő nap nem égetne fekete-fehér jelet szemembe, összesűrítve a jelen színeit egy univerzálisnak mondott érzéssé
szeretni, szeretni, szeretni
énképzavarral küszködve megmondjuk ki vagy és ki nem lehetsz szeretni szeretni szeretni gyűlölünk és szeretünk, mégha nem is érezzük a különbséget, de kiállunk igazunkért, ha nem is tudjuk mi az. 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr3816604046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabó ada 2021.09.10. 13:14:26

Mindig más vagyok-e, ha már akárki lehetek?! Vagy taposom illúzióim nyomát, hogy más leszek holnap, más voltam tegnap. Lépek megint, létrehozni egy újat. Amit még senki.
süti beállítások módosítása