meghallgatlak, mikor kövel dobálnakmeghallgatlak, mikorkövé válsz, mintmindenki másmeghallgatlak összetörthajnalok árnyékábanmeghallgatom visszacseréltálmaid hiányátmeghallgatlak, mikor indulatoktól fűtött ereid lüktetése elnyom minden hangotmeghallgatlak, mikora magányba zárt szavaknem találnak…

szemünkbe hazudott igazságtól márészre sem vesszükhogy mit beszélünkkiabálunktágra nyílt szemünkbenaz egónk tükröződiknem látható semmi máskörön kívül kerültaz értelemfájó emlék az élet pedigmég nem ért végetmég nem, valóbanúgy teszünk mintha jó lenne egyedülkérünk, akarunka segítségnyújtástáblát…