itt vagyokhogy elmondjamamit mindenkitud de senkinem érdekelcsak szavakatpakolunkegymás melléés várjuka megváltástmondj igenta fájdalomrahogy minélelőbb végelegyen ésújra kezdhesdmegbánás nélkülihibáid nemváltozunk csakaz idő múliknézünk ostobánúj év új reményekcsak a kudarcokrégiek…

rossz volt az álomvisszacserélnémde senkinek nem kellmegjvaítanád mondod,de nem hiszekbennedez az önzetlen kizsákmányolásrád vallaz életre adottválasszal semtudom, hogy mihezkezdhetnék, dekezdődik, és a vége, jól tudjuk,mindig ugyanaznem gyógyít megez a viszontagságvisszacserélnémde senkinek nem…

 Triumvirátus hanba zárva      

  csend refrektorral pásztázzák lépteim nyomát, nyomot hagy ez a nyomtalan elnyomás, bennem. aludni szeretnék, ha felkelő nap nem égetne fekete-fehér jelet szemembe, összesűrítve a jelen színeit egy univerzálisnak mondott érzéssé szeretni, szeretni, szeretniénképzavarral küszködve megmondjuk ki…

egy elveszett világhívó szavára várvaemlékek, hiú reményekösszemosódnak egy gondolattámit leplez az arcodmikor a szemembe nézelmiért értek mást, mintamit mondasz, honnanered ez az összeférhetetlenségengesztelhetetlen képeia múltnak, még mindighívogatnak sebeket feltépveönreflektáló,…

múlt idő igéző alakjasem mondhatná szebbenszemrebbenés nélküléletünkre törő álomtalanpillanatokkérdezz, felelek?spirituális zsákutcátfejedre húzóképzelt önismerethiánytalanpótolni nem kellcsak etetniegekbe szökött éleünklejtmenetétélet perifériájánrendezett gyászszertartásképei között egyismerős…

nem az emberek ítélnekhalálra, hanem az életálmaid, hogy megszülesseneknem is várja megkövesd minden mozdulatom,hogy tűzre gyúljanak a fák,magunk mögött maradjona tékozló világ árnyéktalan képe élettel teli élettelenségeöröm keresése kifelé nyíló ábrándelveszett, sose volt, de megtalálod-ekivűl…

kicsi a világ, éste is olyanértelmetlenülvagy benne, hogynem talál mega szerelem unottnapok óráitszexre cserélnédha lenne adok-kapokde kinek kell mára kimondhatatlanrettegés, hogymégis meghalljákhalhatatlan vágy,hogy így legyena kereséseredményén meglepődnifelesleges, ha nemérdekel az…

kicsit előtte, utána vers ilyen volt nem  igazánegy álompasi de az élőkközött se nagyonszámon vehetőkülönbségkérsz kapszvagy egyáltalánmi az istentszeretnélfel-feldobottköként odavetniminden mindegyalapon magad alattkezedben a rádesőreménytelenségbetakar csukottszemek bezártgondolatai…

Ha azt hitted, hogy bármi is jobb lesz nagyot tévedtél mondhatod csúnyán vagy kérheted is szépen engem már akkor sem érdekel, kivagyi ragyogás porlepte dohos szűk szobába zár, szabadul a fény, mégsem egy művész wurlitzerbe dobott pénz a múlt agonizáló hangja üres pohár az élet a bárpult…

Már nem fáj, hogy boldog vagyok nélküled mások arcára festett mosolyában keresem, amit magamban nem találok felvillanó pillanat, kép kérdezem, mit is jelenthet, ha jelent bármit. Nem látom, nem is érzem már az álomfejtő álom temető lakatra zárt kapujában csendben vár az…

elkurvulnak az évekmelyekre úgy felnéztélse elötte, se utánanem segít a pislákolóönsajnálat fénye derenga múlt idő szorgos karmakéz a kézben holnapbéke lesz, de mikor jönel Godot, vagy akárki másakire vársz egy váratlanfordtulattal áll elő azélet, nem is olyan jóvele kettesben, mint ahogyremélted.

szép álomból sírfeliratot rajzolsz magadra ez a halálraítélt csók nyomokban még emlékeztet rád kognitív érzelmi diszharmónia mint egy elbaszott szerelmesregény kérsz, még kérsz pedig elhanyagolható szenvedély ez a szenvedés, és a benned lakó fájdalom éhes fogai csámcsogva…

az önsanyargatás jobb vagy a szex már nem is emlékszem mikor volt a szabadság ennyire más vagy jó pont most ne is kérdezd, hogy mi idegesít fel, inkább nézzek magamba vagy rád emlékképtelen lépteken távozik a nyár, mégis berögzül a megszürkült bezárt bazári majom arckifejezése, én…

hidd el nálamjobban senki nem ismernem is mer kérdeznitöbben többet tettek érted,mint te magadúgy egészében véveszép ez azélet, csak tenem veszed észre, hogymások nem látjákszépnek helyettedkialvatlan álmaid között

kézzel esztek éslábbal tiportok belém nem szóltam, hogy elég leszegyétek meg nekem már nem kell, és akaromhogy jó legyena fájdalomkitaposott ösvénynyomot hagy, ésmegtalál bennecéltalan, kósza gondolathát ennyi? merült feltöbbször már a kérdés, deaz érzelemvízhatlan anyagánátszivárog a múlt és…

megőrjít ez atüzön-vízen valóélni akarás nem leszel többkörülbelül, mintegy késő esti családi áldomásaz erőszak semtesz sebezhetetlennékörülbelülcsak a tét nőmeg a évek számolatlanszáma visszahívde már nem felelkörül belül már rég halottez az utolsó utazás utáni állapotszép álmokat ígér méga régen…

a nagy találkozások  fénye kialudni látszik nem éget meg téged kicsit sem, vagy egyáltalán remény az órájára néz indul a buszom, többet ne várj ismerős utcák közt idegen emlék nem hisz benned, sem a hitedben hitetlen ösvényed margójára ír óriás, nagy betűkkel az önsajnálat hová vezet, félsz…

szépek vagyunk ígyegyütt, devoltunk-e valahamásokostobán kiheréltágyonfeledésbe temetkezettemlékezésöncsonkító vallomáskér, kérdez, követeljó ez így, vagylehetett volna máshogy

Disszonáns énképemzavart mosolyatörött tükörablakban kiáltváltozatlan értékítéletvértelen életremegéskér és kapfelszabadultérzést foggal-körömmelvéresre vakarvamegfojt

félholtra vertek a lelakatolt régi álmok most ébrednem mégsem lehet ott ahol önkéntelen önkény terem arcomra mosolyt rajzol a magánytól való beteges félelem

időtálló idő széttört valószínűsége hamuszürke köd bezár életértelemző kisszótárban neved jelen bekezdése hamuszürkén nevet elfáradt az élet veled repülni vágyó hamuszürke  akarat ki nem mondott  szavak terhe egyre nyomasztóbb hamuszürke lepel

Mi történik majd, ha nem lesz többé kérdés egyedüllétbe merült életed, és a halomba rakott hibáztatás rendszere összedőlni látszik. Játszik a mulandóság az utcán gyerekcsínként összekacsint. Nem vagyok őrült, és örülök, hogy itt lehetek, de mennék már. Kifeszített fájdalom kötelén…

A mindennapos hétköznapi közönyök nem múlnak el, mint a turkálóban vásárolt érzelem sokat megélt, viseletes emberi sors jegyre kapott bizonytalansága elveszik, az óramutató tompán megy tovább. Megáll. Mikor a ledarált emberi büszkeség ízét érzed a szájban a felöklendezett múlt emléke talán…

nincs eső csak nézek kiszáradt szemem helyén boldogabb emlék az elképzelt valóság torzulása