Mi történik majd, ha

nem lesz többé kérdés

egyedüllétbe merült életed,

és a halomba rakott hibáztatás

rendszere összedőlni

látszik.

Játszik a mulandóság az

utcán gyerekcsínként

összekacsint.

Nem vagyok őrült, és

örülök, hogy itt lehetek,

de mennék már.

Kifeszített fájdalom

kötelén megbánás, vagy

megvetés? Táncol.

A táncot ismered,

miért én érzés tekeregve

szárad a gerincoszlopon.

Miért nem valaki mással?

Volt már jobb, vagy most is jó?

Összezavart agyhullámok

által keltett pánikroham,

hiába is húztad meg a határt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.