elkurvulnak az évekmelyekre úgy felnéztélse elötte, se utánanem segít a pislákolóönsajnálat fénye derenga múlt idő szorgos karmakéz a kézben holnapbéke lesz, de mikor jönel Godot, vagy akárki másakire vársz egy váratlanfordtulattal áll elő azélet, nem is olyan jóvele kettesben, mint ahogyremélted.

szép álomból sírfeliratot rajzolsz magadra ez a halálraítélt csók nyomokban még emlékeztet rád kognitív érzelmi diszharmónia mint egy elbaszott szerelmesregény kérsz, még kérsz pedig elhanyagolható szenvedély ez a szenvedés, és a benned lakó fájdalom éhes fogai csámcsogva…

az önsanyargatás jobb vagy a szex már nem is emlékszem mikor volt a szabadság ennyire más vagy jó pont most ne is kérdezd, hogy mi idegesít fel, inkább nézzek magamba vagy rád emlékképtelen lépteken távozik a nyár, mégis berögzül a megszürkült bezárt bazári majom arckifejezése, én…

hidd el nálamjobban senki nem ismernem is mer kérdeznitöbben többet tettek érted,mint te magadúgy egészében véveszép ez azélet, csak tenem veszed észre, hogymások nem látjákszépnek helyettedkialvatlan álmaid között

kézzel esztek éslábbal tiportok belém nem szóltam, hogy elég leszegyétek meg nekem már nem kell, és akaromhogy jó legyena fájdalomkitaposott ösvénynyomot hagy, ésmegtalál bennecéltalan, kósza gondolathát ennyi? merült feltöbbször már a kérdés, deaz érzelemvízhatlan anyagánátszivárog a múlt és…

megőrjít ez atüzön-vízen valóélni akarás nem leszel többkörülbelül, mintegy késő esti családi áldomásaz erőszak semtesz sebezhetetlennékörülbelülcsak a tét nőmeg a évek számolatlanszáma visszahívde már nem felelkörül belül már rég halottez az utolsó utazás utáni állapotszép álmokat ígér méga régen…