kézzel esztek és
lábbal tiportok
belém nem szóltam,
hogy elég lesz
egyétek meg
nekem már nem
kell, és akarom
hogy jó legyen
a fájdalom
kitaposott ösvény
nyomot hagy, és
megtalál benne
céltalan, kósza
gondolat
hát ennyi?
merült fel
többször már a
kérdés, de
az érzelem
vízhatlan anyagán
átszivárog a
múlt és jelen
összeférhetetlen tévképe

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.