a nagy találkozások 
fénye kialudni látszik
nem éget meg téged
kicsit sem, vagy egyáltalán
remény az órájára néz
indul a buszom, többet ne várj

ismerős utcák közt
idegen emlék nem hisz
benned, sem a hitedben
hitetlen ösvényed
margójára ír
óriás, nagy betűkkel

az önsajnálat

hová vezet, félsz
magadba nézni
elmerülni ebbe az
érzés-gondolat áztatta világba
és mégis reménytelenül 
eljön ez a nagy találkozás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.