2021.05.02. 01:06
triumvirátus
egy elveszett világ
hívó szavára várva
emlékek, hiú remények
összemosódnak egy gondolattá
mit leplez az arcod
mikor a szemembe nézel
miért értek mást, mint
amit mondasz, honnan
ered ez az összeférhetetlenség
engesztelhetetlen képei
a múltnak, még mindig
hívogatnak sebeket feltépve
önreflektáló, spirál
egyszerű
válaszokat keresve
életed tehetetlen
szava a kiforgatott
értelemnek
új szintre emelt önpusztításod
annyira megható, hogy szinte
már én kérek bocsánatot
depresszióra hajlamos társadalom
egyik ékköve
a remény hal meg utoljára
szokták mondani, és te is
élsz még kétségbeesetten
reméled, hogy szép lesz
ha egyszer eljön a világvége
partján ülve lábad a semmibe lóg
mint egy utolsó lépés
a realitás talaján magába
zár a külvilág
válaszokra adott kérdéseid
nem mindig vannak összefüggésben
az élet, álom, halál
szenthármasságával
feláldozod magad, vagy
csak a nárcisztikus jellegű
mártirkodásod keres
vissza-visszatérő figyelmet
magunkra erőltetett terhét
a meg nem történt jelennek
szépérzéked visszatekeri
hogy újra fájjon
szinte mindegy mi, csak
legyen valami, amiért
hibáztatni lehet másokat
okból mindig van elég
semmi más nincsen
csak sok kitalált összeférhetetlen
összefüggés
tényként kezelt eszmék
védőhálót nem nyújtanak
értékük is vitatható
visszabeszélő hallgatás
megoldást nem hoz, és
meg sem nyugtat, de új
napot rajzol az égre
végtelen tengerre kihajózott
szabadság vágyad menekül
nem tudható biztosan, hogy
egyedül, vagy tőled.
amikor az élethez való jog
már csak egy eszme,
valami kósza hóbort
klasszikus értelembe vett
fegyverek nélkül
halálba küldött életek,
körbevesznek minket
itt vannak velünk
észrevétlen elszürkült urak
egymásra mutogató életvitele
új idők, új megváltók,
régi szólamok, szokások
mit hoz a béke,
ennek a fogalomnak
van-e még jelentősége,
egyáltalán jelentése
életbe belefáradt,
életet nem élő emberek
kiábrándult világképe
nem hoz új csodát
nem kell nekünk ellenség,
elég ha a tükörbe nézünk,
és a belénk táplált önutálat
tudatára ébred
gondolataink közé szeparálódva
nem értünk, és nem értenek
Szólj hozzá!
Címkék: 2021 emberek közé zárt magány
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.