Már nem fáj, hogy

boldog vagyok

nélküled mások

arcára festett

mosolyában keresem,

amit magamban

nem találok

felvillanó pillanat,

kép kérdezem,

mit is jelenthet,

ha jelent bármit.

Nem látom, nem is

érzem már az álomfejtő

álom temető lakatra

zárt kapujában

csendben vár az ébredés

ígérete, csak még nem

tudom, hogy mit kezdjek vele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.