álmodunk magunknak egy valóságot, de nem tudunk felébredni belőle amit szeretnél hallani nem mondhatom el neked, és a számból nagyon idegenen szólna tettünk rá néhány kísérletet és látod most is hol vagyunk ahol lennünk kéne élet távolodó alakja már nem is integet talán igaz sem volt emlékek még…

ugyanazt kérjük, és mégis mást kapunk a jelek eljelentéktelenednek fény megy a szemünkbeés sarokba ültet a csend szabadon engedett gondolatainkkötnek le minket biztos álom a boldogság kapuja előttlegyen most, vagysoha máskor vérrel áztatott zsebkendőveltöröljük arcunkatmár megszoktuknekünk így…

az álmodból jövöknem láttam magammond csakengem választaszvagy beéred valamiolcsó szenvedésselráakaszkodó gondolataimhelyén a boldogtalanságtalál utatösszekuszáltérzelem hullámkéntátcsap a fejem felettvisszatartott érzelemszétárad a testbenmegfulladokneked akarokjobbat talánegyszer sikerültúlteszem…

hangosan az ötletek is mások  

az ötletekért nem kellamerikába mennielég ha meghalunk együttnincsen kérdés ésnincsen remény sema válaszokat megírtukmár jó előrenem tudjuk, hogymit szeretnénk, deazt akarjuk nagyonés tudjuk, hogyaz ötletekért nem kellamerikába mennielég ha meghalunk együtta szavak összezárnakminket akkor is,…

itt vagyokhogy elmondjamamit mindenkitud de senkinem érdekelcsak szavakatpakolunkegymás melléés várjuka megváltástmondj igenta fájdalomrahogy minélelőbb végelegyen ésújra kezdhesdmegbánás nélkülihibáid nemváltozunk csakaz idő múliknézünk ostobánúj év új reményekcsak a kudarcokrégiek…

rossz volt az álomvisszacserélnémde senkinek nem kellmegjvaítanád mondod,de nem hiszekbennedez az önzetlen kizsákmányolásrád vallaz életre adottválasszal semtudom, hogy mihezkezdhetnék, dekezdődik, és a vége, jól tudjuk,mindig ugyanaznem gyógyít megez a viszontagságvisszacserélnémde senkinek nem…

múlt idő igéző alakjasem mondhatná szebbenszemrebbenés nélküléletünkre törő álomtalanpillanatokkérdezz, felelek?spirituális zsákutcátfejedre húzóképzelt önismerethiánytalanpótolni nem kellcsak etetniegekbe szökött éleünklejtmenetétélet perifériájánrendezett gyászszertartásképei között egyismerős…

kicsi a világ, éste is olyanértelmetlenülvagy benne, hogynem talál mega szerelem unottnapok óráitszexre cserélnédha lenne adok-kapokde kinek kell mára kimondhatatlanrettegés, hogymégis meghalljákhalhatatlan vágy,hogy így legyena kereséseredményén meglepődnifelesleges, ha nemérdekel az…

kicsit előtte, utána vers ilyen volt nem  igazánegy álompasi de az élőkközött se nagyonszámon vehetőkülönbségkérsz kapszvagy egyáltalánmi az istentszeretnélfel-feldobottköként odavetniminden mindegyalapon magad alattkezedben a rádesőreménytelenségbetakar csukottszemek bezártgondolatai…

Ha azt hitted, hogy bármi is jobb lesz nagyot tévedtél mondhatod csúnyán vagy kérheted is szépen engem már akkor sem érdekel, kivagyi ragyogás porlepte dohos szűk szobába zár, szabadul a fény, mégsem egy művész wurlitzerbe dobott pénz a múlt agonizáló hangja üres pohár az élet a bárpult…

elkurvulnak az évekmelyekre úgy felnéztélse elötte, se utánanem segít a pislákolóönsajnálat fénye derenga múlt idő szorgos karmakéz a kézben holnapbéke lesz, de mikor jönel Godot, vagy akárki másakire vársz egy váratlanfordtulattal áll elő azélet, nem is olyan jóvele kettesben, mint ahogyremélted.

szép álomból sírfeliratot rajzolsz magadra ez a halálraítélt csók nyomokban még emlékeztet rád kognitív érzelmi diszharmónia mint egy elbaszott szerelmesregény kérsz, még kérsz pedig elhanyagolható szenvedély ez a szenvedés, és a benned lakó fájdalom éhes fogai csámcsogva…

az önsanyargatás jobb vagy a szex már nem is emlékszem mikor volt a szabadság ennyire más vagy jó pont most ne is kérdezd, hogy mi idegesít fel, inkább nézzek magamba vagy rád emlékképtelen lépteken távozik a nyár, mégis berögzül a megszürkült bezárt bazári majom arckifejezése, én…

hidd el nálamjobban senki nem ismernem is mer kérdeznitöbben többet tettek érted,mint te magadúgy egészében véveszép ez azélet, csak tenem veszed észre, hogymások nem látjákszépnek helyettedkialvatlan álmaid között

a nagy találkozások  fénye kialudni látszik nem éget meg téged kicsit sem, vagy egyáltalán remény az órájára néz indul a buszom, többet ne várj ismerős utcák közt idegen emlék nem hisz benned, sem a hitedben hitetlen ösvényed margójára ír óriás, nagy betűkkel az önsajnálat hová vezet, félsz…