ugyanazt kérjük, és
mégis mást kapunk
a jelek eljelentéktelenednek

fény megy a szemünkbe
és sarokba ültet a csend

szabadon engedett gondolataink
kötnek le minket

biztos álom a
boldogság kapuja előtt
legyen most, vagy
soha máskor

vérrel áztatott zsebkendővel
töröljük arcunkat
már megszoktuk
nekünk így jó

terítéken a mi kértük
olcsó hányásszag
ismerős, mindig mást
és mindig többet
belül ugyanaz valahol

régen volt áldozati
oltár is üresen áll
csak egy kép tükröződik rajta

fény megy a szemünkbe
és sarokba ültet a csend

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.