szemünkbe hazudott
igazságtól már
észre sem vesszük
hogy mit beszélünk
kiabálunk
tágra nyílt szemünkben
az egónk tükröződik
nem látható semmi más
körön kívül került
az értelem
fájó emlék
az élet pedig
még nem ért véget
még nem, valóban
úgy teszünk mintha jó
lenne egyedül
kérünk, akarunk
a segítségnyújtás
táblát nem ismerjük
de büszkén emeljük
magasra
magunk mögé bújva
takarózunk ártatlanságunkba
túl kombinált gondolatainkat
nem értjük
majd megérti más
meg nem értett
világképem olyan
csodás
ki nem beszélt
problémáink hálót
fon körénk
megvéd, és eltakar
nem vesszük észre
a különbséget
egekbe emelt egónk
fentről sem lát semmit
hiszen különbek vagyunk
egyenlő disznó
testvériség büszke tagjai
eszméink mentén
kettészakított papírország
a szemetesben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.