álmodunk magunknak egy valóságot,
de nem tudunk felébredni belőle
amit szeretnél hallani nem mondhatom el neked,
és a számból nagyon idegenen szólna
tettünk rá néhány kísérletet és látod
most is hol vagyunk ahol lennünk kéne élet
távolodó alakja már nem is integet
talán igaz sem volt emlékek még néha
mosolyt csalnak az arcra de már régen
elárultak minket, mi pedig őket
elszáradt karácsonyfa dísziti lelkünket
ünnepelt az álom boldognak tettetett arcok mögött
talán mi vagyunk
ha maradt is még kérdés nem tudjuk ki tette fel és
érdekelen közönyba süpped a válasz
kitaszított generációnk összetört darabjai csak dominók a sorban
tudom hogy én tehetek róla, hogy te tehetsz róla
sajnálom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.