Arcomra rajzolt csodakihalt utcaképhalott vágyak közötta keresés régen véget ért.Összeérő porviharbanfogytán a levegőkiálthatok magamnakútban a segítség.Hangfoszlányokbarejtett feledésén nem tudok mit tennielnyel a sötéta csillagokba font éjszaka peremén. 

Utolsó gondolat az erekből kifutó vér színtelen arca hideg csókként őszi esőt idéző elmosódott kép.   Magába fordult időtlen térben úszik hangtalan.   Elgurult boldogságpirula íze még remény lassú halált ígér.  

Egy kora őszi éjszaka emlékei  között botorkálok. Villamosmegállóban  didergő izgalom a égre festi  ifjúságom bemutató  képeit. Hallgatod. Játszótérre szökött csók  az ajkadon:- Rámenős vagy nagyon! Átlátszó hideg szélben hazakísér az…

Megkésett szavak kopognak az ablakon - soha már suttogás - lehajtott fejjel hallgatom a kezembe adott idő szívdobbanását. Boldogságtól ordít a cserbenhagyott félelem, egyenes vonallal lerajzolom az életem

Két kezedbe könnyezett veszekedésünk megbocsátott halk kiáltás mély nyomott hagyott kimondatlan a letörölt arc szomorú elfeledett érzést idéz az elmúlt percek meghitt suttogása oly távoli csókra nyiló búcsúzás nem várhat tovább.

Eltékozolt neved veszem a számrafelsíró gyermekként az éjszakábancsend könnyei záporoznak a mánakvisszahulló fájdalomfelhő táncátmegtanultam lépésenként egymás utánmost egyedül, a csillagokat nézem, furákmagyarázat nélkül merre mennekmi értelme van az égi jelnektudom, hiába is kérdez szemema…

Vegetatív idegpályán az életem kómába esett álom tanult félelemvalóság fogva tartott szememben ködös képzelet. Kifakult érzelem hullámain ringatózó bizonytalan, torkomat égető boldogság fejfájós ébredése újabb halálra ítélt whiskys pohár. Szobám falára vetített mozivászon boldog befejezést ígérő…

Ki vagy te, hogy álomként éld az életem? Ki vagy te, halványuló elfelejtett képzelet? Ki vagy te, bennem eltemetve? Ki vagy te, hogy folyton hallom hangodat? Ki vagy te vissza-visszatérő hangulat? Ki vagy te, arcomon sovárgó őrület? Ki vagy te, tőled kérdezem vadul, szeliden. Ki vagy te,…

Vigyázó tekintetedben gyermekké lettem akaratlan Tétova léptekkel felébred a kétely mit érzel? és mit érzek én ezután kitörő viharban. Csendes eső véget ért szerelem hűvös szél összerezzen Bántó szavak félreértett jelentése méreg a torkomon.

Belém botlott vágyakozás önkéntelen szavakba zár.   Tükör mögött az élet mást mutat, mint a falakba ütköző két kezem fogságában a képzelet torz szüleménye mosolygó arccal.   Torkon ragadott álom két szememben pislákol, fényénél reményvesztett ébredés nyomasztó lehelete feldereng.  …

Már nem akarok szállni a széllel, már nem vonz a győzelem rivaldafénye. Már nem akarok játszani, győzni mindenáron. Már nem hív a város lüktető hangja, már nem kísért az ismeretlen táj felfedező vágya. Már nem gondolkodom a holnapon, már nem várom a valóságból menekülő álmot. Már nem fájnak a…

Nevedben:vággyal rajzoltszavak.Kényeztetiklelked.Tombolóorkánt rejt.Elragad.Beteljesüléséjszakájaután a nap.Hordozza ahalált. Univerzummalösszeolvadó. Sikoltása nevedminden gyönyörforrása.Nyugatatóvízfelszínbefullad azálom.

Élettel betömött szám átvágott torkú, véres szerelem szétkent rúzsfolt-tavasz. Napba néző nyitott szemem, halott pupillák mögött vágyban fogant remegés. Holdfényrajz arcod keresem.

Alig használt mosollyal várlak az utca túlsó oldalán, hogy ne láss. Ne láss csodálkozó könnyek oldalán redöző fájdalmas arcvonást Ne lásd felettem repkedő madár alakzat, szétrebbenő érzelemhullám okát. Ne lásd, hogy az utcára vetett szemfényvesztő csalfa életem koldusbottal jár Ne lásd a nevetésbe…