Eltékozolt neved veszem a számra
felsíró gyermekként az éjszakában
csend könnyei záporoznak a mának

visszahulló fájdalomfelhő táncát
megtanultam lépésenként egymás után
most egyedül, a csillagokat nézem, furák

magyarázat nélkül merre mennek
mi értelme van az égi jelnek
tudom, hiába is kérdez szemem

a felgyülemlő felhők árnyékában
eltűnik az égitestek csillogása
nem mondja meg, hogy mit csináljak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.