2011.08.08. 20:22
vége
Vegetatív idegpályán
az életem
kómába esett álom
tanult félelemvalóság
fogva tartott szememben
ködös képzelet.
Kifakult érzelem
hullámain ringatózó
bizonytalan,
torkomat égető
boldogság
fejfájós ébredése
újabb halálra ítélt
whiskys pohár.
Szobám falára
vetített mozivászon
boldog befejezést
ígérő
vágy háló
szakadni látszik,
nem én vagyok.
komment
Címkék: vallomások
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.