Belém botlott

vágyakozás

önkéntelen

szavakba zár.

Tükör mögött

az élet

mást mutat,

mint a

falakba ütköző

két kezem

fogságában

a képzelet

torz szüleménye

mosolygó arccal.

Torkon ragadott

álom

két szememben

pislákol,

fényénél

reményvesztett

ébredés

nyomasztó

lehelete

feldereng.

Csend fájdalma

hideg veríték

arcomon lefolyó

szótlan emlék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.