Megkésett szavak kopognak az ablakon
- soha már suttogás -
lehajtott fejjel hallgatom
a kezembe adott idő szívdobbanását.
Boldogságtól ordít
a cserbenhagyott félelem,
egyenes vonallal lerajzolom
az életem

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.