Egy kora őszi
éjszaka emlékei 
között botorkálok. 

Villamosmegállóban 
didergő izgalom a
égre festi  ifjúságom
bemutató  képeit. 

Hallgatod. 

Játszótérre szökött
csók  az ajkadon:

- Rámenős vagy nagyon! 

Átlátszó hideg szélben
hazakísér az ölelésed. 

Vállamon nyugvó
arcod simogatja
a felkelő új nap
fénye. 

Eléget.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.