Lehet,hogy te sötétet, békét és csendet szeretnél. Én kiáltva harcolok, búvóhelyedre tűzzel világítok. A te reakciód az én létfelfogásomra a szótlan elfogadás, de az én reakcióm más, én zajt verek a felém jövő csendbe. Lehet, te fekete csöndbe fojtod, s talán…

Vértelen tenyerével simogat ki itt vagy. Kéjed nem űz,hogy érj el, harag sem kérlel, lehetek bár, vagy sem, minden úgy jó, ahogy érdektelen. Versem vidd csak, ha ennyi kell belőlem! Kihunyt csillagok ölelkeznek velema csendben.

Fogalmi tünetegyüttesben sem meghatározható, hogy a 'jó', megfelel-e, sőt?! S nem is azért, mert amúgy is, de hazugság is, hogy vonzó lenne, mikor rezdülésemet alig sem észrevéve halálos nyugalommal veszel tudomásul... Zihálok, de lelked ódon bástyákkal őrzöd nem látva, hogy…

A te neved a jelszavam, a te szemed a vád, amely belém vág, arcod barázdái a könny, amely sikoltva ömöl szemeimből. Véred az égbe kiált, s nincs bocsánat! Ember vagyok én, vagy primitív ösztönállat?  

  Másodpercekbe sűrűsödő felhőben foszolnak feledhető szép emlékek, Karjaim ernyedtek, nem nyúlnak vissza, nem kérnek onnan még többet, szebb szavakért adtam el a lelkemet.  Halottaimból táplálkozva révedek temetői pusztaságon, Felkacagó csontvázlátomásokkal mégis…

Még képzeletben sem áll össze, A lehetetlen lehetségessé tétele. Kérdőjelekbe zárt csend kiált csukott szemeidből, de nem felém, és nem hozzám jön, csak vágtat tovább  a pusztákon át. Áttetsző testemen átfúj a lélek Már nem létezem. Akkor nem láttalak, S már hiába…

Ikercsillagzat alattszemélyiségferdültáldozatskorpióméregbe mártottezüsthajszálamonmegpendítiaz elveszettek lélekhúrjait,hogy az éterszédülten imbolygófényei közt felzendülvemég halljáka reménytelenekutolsómámor-ittas dalát.

 Célul kitűzött céltalan láthatáron szakadékba lóg fán függő ösztönállat illúziókból szőtt reménye. Reszkető belsőszervek üvöltése minden sor, mit hátadba belemarok, hogy vér serken, mire megtudod, hogy leszegelt faládába zárt lakkozott körmeim tövig…

féltékeny kísértet követ közeledő lépteidben lüktet sír talpad alatt veled jár mint a láthatatlan halál körbelengő kénes lehelet pupilláimon át szívembe vág összecsuklom tehetetlenül nézed és győz a tekinteted távolba feszítő kísértet

 Kéretlenül felélesztett tudat öldököl képzeletbeni álmot, nem a játék lépi át a határokat. Kimondott direkt gondolat nedves szárnyai bábjából kilehelt torzulat. Porba hullott égbekiáltó szelíd szó fedetlenül sor végére kullog. Bölcsességben birtokolt karon ringó…

 Messzi tűzként lobogó tisztán csillogó szemfény. Lelked, föléd magasodó árnya verseidnek hű barátja, házfalat beborító repkény. Szívem aludni nem hagyó szüntelen izzó rejtély, elmém titkos talánya, bolygóm tövises rózsája, kell, hogy enyém legyél! Tollamnak…

  Öröklétre kárhoztatva vonszolombokámon csörgő perceim átkát Hozzáláncoltál az élethez!! Egetostromló vádak döngetik apró ökleimbena vérben úszó keresztetMiért kellek neked?!Elmém tagad mindent, mit látrabláncon húzza testem a mindennapi igátS ezt…

Torzóm befogadó gombszemvilágMesszehajló idők fekete köpenyedÉrzésekbe hulló jégszilánkVállaidra súlyosodó árnykabátRévetegPrizmán áttört fényjátékoshovatűnő víztiszta mosolyodláthatatlanba burkolódzottFekete-fehér szív-ármányKinn az eső, benn a szívzuhogGazdátlan…

 Fenséges villámokragyogásavelőm gyönyöre.De halálhörgésfélelemkinek ez életlételem.Nem nekem! Viharral fésült kócos hajamlobog  a szélbenarcomon látszatkönnya záporÓ, micsoda mámormikor tízezer Voltodlesújt.Elvadult képmásomszemedben félelemmel ragyog.…

Hajnali lézerfénnyeldarabokra vagdaltéjlepel.Éjlepelben üvegcipőmárványlépcsővégtelenkopogtatóérzelem. Ütött az óra!Borsó-lencse áll halomba'Lábaimraklumpát húz a nappal ura.A föld forog.A nap halott.Izzó tengerpartontetemre hívózengő alkonyatkorvérszomjas…

AMADILAmadil születésekor feszültség keletkezett az univerzum csillagai között, mert egy új, egészen más összetételű, sűrű mágnesességgel teli csillag is született vele, és kezdte meg keringését az univerzumban.Ez a benne lévő feszültség különös dolgokat idézett elő.…

Az ígéret: álmot bont, földhöz köt, jövőből színes álmot lop, hamuvá porlaszt a mában. Hazug magát áltató  öldöklő álom-zárszó.Ne ígérj, csak álmodd, hogy veled álmodom! Hozzám simulsz,  de nélküled  nélkülem…

Zabolázatlanlibidóvágtatvérvörös óceánba.------------------------------Mámorban szüllek pihés felhőkönmajd leszakadunkaz éggelegy viharoséjjel 

Szabó Ada: Eszetlen-eszme-szerep-csere   Fura, hogy a vakság ostora    így ver   végig    mindazon   ki     ostoba   játékával      magát     csapja…

kisbetűs névbenne sem xsem y nincsJelentést keresvekutat értelmemde kérdésemföldbe ásomMAJD!Várni mígmagától kisarjadsodródni minden áron.Homályomváratlanul fordulóesélylatolgatóizgalomba zárom.