2011.07.25. 20:46
VAGY!- vagyok?
Torzóm befogadó gombszemvilág
Messzehajló idők fekete köpenyed
Érzésekbe hulló jégszilánk
Vállaidra súlyosodó árnykabát
Réveteg
Prizmán áttört fényjátékos
hovatűnő víztiszta mosolyod
láthatatlanba burkolódzott
Fekete-fehér szív-ármány
Kinn az eső, benn a szív
zuhog
Gazdátlan torzómra
fenyegetőn tátong
a minden tökéletlent elnyelő
fekete lyuk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.