mennyei próféciát megtestesítve állt előttem türelme a végtelen hangján szólts én nem tudtam, hogy mi legyen mosollyal az arcán utoljára még szememre hullott a csillagos éj, de barátságos fényükön át már hallatszódott az elveszett világ földre zuhant meteorraj elolvadt fénye megfoghatatlan

Ikercsillagzat alattszemélyiségferdültáldozatskorpióméregbe mártottezüsthajszálamonmegpendítiaz elveszettek lélekhúrjait,hogy az éterszédülten imbolygófényei közt felzendülvemég halljáka reménytelenekutolsómámor-ittas dalát.