2011.09.01. 11:12
élvetemetés
Másodpercekbe sűrűsödő felhőben
foszolnak feledhető szép emlékek,
Karjaim ernyedtek, nem nyúlnak vissza,
nem kérnek onnan még többet,
szebb szavakért adtam el a lelkemet.
Halottaimból táplálkozva
révedek temetői pusztaságon,
Felkacagó csontvázlátomásokkal
mégis felnevetek,
de lábamba kapaszkodik az eleven kéz,
felhangzik a pokoli énekkar,
s én újranézem az élve temettetést.
4 komment
Címkék: orvgyilkosság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr943195021
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szabóada 2011.09.01. 17:43:25
mennének ehhez a vershez a te képeid. igen a holló sokat üldögél itt mostanában.
szabóada 2011.09.02. 10:25:20
@pingwin: feltettem a könyvtárba egy képet ehhez, de nekem nem engedi szerkeszteni a posztot, tehát csak te tudod beilleszteni. megtalálod.