pingwin 2022.01.19. 21:13

megváltás

itt vagyok
hogy elmondjam
amit mindenki
tud de senki
nem érdekel
csak szavakat
pakolunk
egymás mellé
és várjuk
a megváltást
mondj igent
a fájdalomra
hogy minél
előbb vége
legyen és
újra kezdhesd
megbánás nélküli
hibáid nem
változunk csak
az idő múlik
nézünk ostobán
új év új remények
csak a kudarcok
régiek megvárnak
bennünket ne
féljetek

pingwin 2021.10.24. 18:51

visszacserélném

rossz volt az álom
visszacserélném
de senkinek nem kell
megjvaítanád
mondod,de nem hiszek
benned
ez az önzetlen
kizsákmányolás
rád vall
az életre adott
válasszal sem
tudom, hogy mihez
kezdhetnék, de
kezdődik, és a
vége, jól tudjuk,
mindig ugyanaz
nem gyógyít meg
ez a viszontagság
visszacserélném
de senkinek nem kell
megjvaítanád
mondod,de nem hiszek
benned
mindig van más
aki ugyanúgy
bánt, mint te vagy jobban
nem leszek
visszacserélném
de senkinek nem kell
megjvaítanád
mondod,de nem hiszek
benned
legyen szó bármiről
nem látok mást,
nem hallom
sikoltó ég alatt
mit is szeretnék
visszacserélni
bízni

 Triumvirátus hanba zárva

 

 

 

pingwin 2021.05.02. 01:06

triumvirátus

egy elveszett világ
hívó szavára várva
emlékek, hiú remények
összemosódnak egy gondolattá


mit leplez az arcod
mikor a szemembe nézel
miért értek mást, mint
amit mondasz, honnan
ered ez az összeférhetetlenség


engesztelhetetlen képei
a múltnak, még mindig
hívogatnak sebeket feltépve
önreflektáló, spirál


egyszerű
válaszokat keresve
életed tehetetlen
szava a kiforgatott
értelemnek

 

új szintre emelt önpusztításod
annyira megható, hogy szinte
már én kérek bocsánatot
depresszióra hajlamos társadalom
egyik ékköve
a remény hal meg utoljára

szokták mondani, és te is
élsz még kétségbeesetten
reméled, hogy szép lesz
ha egyszer eljön a világvége
partján ülve lábad a semmibe lóg
mint egy utolsó lépés
a realitás talaján magába
zár a külvilág
válaszokra adott kérdéseid
nem mindig vannak összefüggésben
az élet, álom, halál
szenthármasságával
feláldozod magad, vagy
csak a nárcisztikus jellegű
mártirkodásod keres
vissza-visszatérő figyelmet
magunkra erőltetett terhét
a meg nem történt jelennek
szépérzéked visszatekeri
hogy újra fájjon
szinte mindegy mi, csak
legyen valami, amiért
hibáztatni lehet másokat
okból mindig van elég
semmi más nincsen
csak sok kitalált összeférhetetlen
összefüggés
tényként kezelt eszmék
védőhálót nem nyújtanak
értékük is vitatható
visszabeszélő hallgatás
megoldást nem hoz, és
meg sem nyugtat, de új
napot rajzol az égre
végtelen tengerre kihajózott
szabadság vágyad menekül
nem tudható biztosan, hogy
egyedül, vagy tőled.

 

amikor az élethez való jog
már csak egy eszme,
valami kósza hóbort

klasszikus értelembe vett
fegyverek nélkül
halálba küldött életek,
körbevesznek minket
itt vannak velünk

észrevétlen elszürkült urak
egymásra mutogató életvitele
új idők, új megváltók,
régi szólamok, szokások
mit hoz a béke,
ennek a fogalomnak
van-e még jelentősége,
egyáltalán jelentése

életbe belefáradt,
életet nem élő emberek
kiábrándult világképe
nem hoz új csodát

nem kell nekünk ellenség,
elég ha a tükörbe nézünk,
 és a belénk táplált önutálat
tudatára ébred
gondolataink közé szeparálódva
nem értünk, és nem értenek

 

 

pingwin 2021.02.27. 16:38

gyászszertartás

múlt idő igéző alakja
sem mondhatná szebben
szemrebbenés nélkül
életünkre törő álomtalan
pillanatok
kérdezz, felelek?

spirituális zsákutcát
fejedre húzó
képzelt önismeret
hiánytalan
pótolni nem kell
csak etetni
egekbe szökött éleünk
lejtmenetét

élet perifériáján
rendezett gyászszertartás
képei között egy
ismerős arc,
ha megkérdezik,
mit mondasz ki vagy?

pingwin 2021.02.05. 17:31

lángol

nem az emberek ítélnek
halálra, hanem az élet
álmaid, hogy megszülessenek
nem is várja meg
kövesd minden mozdulatom,
hogy tűzre gyúljanak a fák,
magunk mögött maradjon
a tékozló világ árnyéktalan
képe élettel teli élettelensége
öröm keresése kifelé nyíló ábránd
elveszett, sose volt, de megtalálod-e
kivűl estél magadon
szörnyű zajt csapsz és nem látod
az erdőt, ahogy
körülötted lángol

pingwin 2020.11.11. 18:39

kontextus

kicsi a világ, és
te is olyan
értelmetlenül
vagy benne, hogy
nem talál meg
a szerelem unott
napok óráit
szexre cserélnéd
ha lenne adok-kapok
de kinek kell már
a kimondhatatlan
rettegés, hogy
mégis meghallják
halhatatlan vágy,
hogy így legyen
a keresés
eredményén meglepődni
felesleges, ha nem
érdekel az ismeretlen
felfedezése sem
a régi már
mindig visszatérő
szavak mondatok
kontextusba helyezett
élet ugyanaz marad
miközben vallomást
tettél nem tudod
miért és kinek
mire számítottál

pingwin 2020.11.10. 15:26

tükröződés

kicsit előtte, utána vers

ilyen volt

nem  igazán
egy álom
pasi de az élők
között se nagyon
számon vehető
különbség
kérsz kapsz
vagy egyáltalán
mi az istent
szeretnél
fel-feldobott
köként odavetni
minden mindegy
alapon magad alatt
kezedben a rádeső
reménytelenség
betakar csukott
szemek bezárt
gondolatai egy-egy
pillanatra
megelevenednek
de mi lesz, ha
a félelem és a
fájdalom már
nem lesz, nem úgy
és nem akkor,
ahogy eddig hitted

és ilyen lett

egyszer minden a
helyére kerül
én is a sarokba
ülve egyedül
gondtalanság ablakból
nézem, hogy milyen
szép is lehetne ez
élet, ha szeretném
de nem igazán vagyok
egy álom, ember
és élőként
is kisebbségben
maradok a szavakkal
akarva-akaratlan
odavetem magam
elétek, és új
ruhát viselek, de
a szemekben csak
a  kivetített belső
értékrend értéktelensége
tükröződik. vagy
csak az enyém

pingwin 2020.09.06. 19:44

bármi

Ha azt hitted, hogy

bármi is jobb lesz

nagyot tévedtél

mondhatod csúnyán

vagy kérheted is szépen

engem már akkor sem

érdekel, kivagyi ragyogás

porlepte dohos szűk

szobába zár, szabadul

a fény, mégsem egy művész

wurlitzerbe dobott pénz

a múlt agonizáló hangja

üres pohár az élet

a bárpult tetején

talán van még valaki

aki tele töltené, de

a kocsma is már zárva

pingwin 2020.09.06. 12:09

álomtemető

Már nem fáj, hogy

boldog vagyok

nélküled mások

arcára festett

mosolyában keresem,

amit magamban

nem találok

felvillanó pillanat,

kép kérdezem,

mit is jelenthet,

ha jelent bármit.

Nem látom, nem is

érzem már az álomfejtő

álom temető lakatra

zárt kapujában

csendben vár az ébredés

ígérete, csak még nem

tudom, hogy mit kezdjek vele.

pingwin 2020.01.01. 00:00

kettesben

elkurvulnak az évek
melyekre úgy felnéztél
se elötte, se utána
nem segít a pislákoló
önsajnálat fénye dereng
a múlt idő szorgos karma
kéz a kézben holnap
béke lesz, de mikor jön
el Godot, vagy akárki más
akire vársz egy váratlan
fordtulattal áll elő az
élet, nem is olyan jó
vele kettesben, mint ahogy
remélted.

pingwin 2019.11.17. 21:52

valami

szép álomból
sírfeliratot
rajzolsz magadra
ez a halálraítélt
csók
nyomokban még
emlékeztet rád
kognitív érzelmi
diszharmónia
mint egy elbaszott
szerelmesregény
kérsz, még kérsz pedig
elhanyagolható
szenvedély ez a
szenvedés, és
a benned lakó
fájdalom éhes fogai
csámcsogva marnak
beléd
színlelt öröm
orgia, nem kell más
fogadalom, senkit
sem érdekel
bezárt kirakatba
állítva magad
büszkén nézed
a tükörképed, ha
még megismernéd.

pingwin 2019.11.17. 21:40

nem emlékszem

az önsanyargatás jobb
vagy a szex már nem
is emlékszem mikor
volt a szabadság ennyire
más vagy jó pont most
ne is kérdezd, hogy
mi idegesít fel, inkább
nézzek magamba vagy rád
emlékképtelen lépteken
távozik a nyár, mégis
berögzül a megszürkült
bezárt bazári majom
arckifejezése, én vagyok
vagy lehettem volna
a szomorúságon elégtételt
vett mosoly

hidd el nálam
jobban senki
nem ismer
nem is mer kérdezni
többen többet
tettek érted,
mint te magad
úgy egészében véve
szép ez az
élet, csak te
nem veszed észre, hogy
mások nem látják
szépnek helyetted
kialvatlan álmaid között

pingwin 2019.09.14. 16:12

kézzel-lábbal

kézzel esztek és
lábbal tiportok
belém nem szóltam,
hogy elég lesz
egyétek meg
nekem már nem
kell, és akarom
hogy jó legyen
a fájdalom
kitaposott ösvény
nyomot hagy, és
megtalál benne
céltalan, kósza
gondolat
hát ennyi?
merült fel
többször már a
kérdés, de
az érzelem
vízhatlan anyagán
átszivárog a
múlt és jelen
összeférhetetlen tévképe

pingwin 2019.08.01. 00:07

kb

megőrjít ez a
tüzön-vízen való
élni akarás
nem leszel több
körülbelül, mint
egy késő esti
családi áldomás
az erőszak sem
tesz sebezhetetlenné
körülbelül
csak a tét nő
meg a évek számolatlan
száma visszahív
de már nem felel
körül belül
már rég halott
ez az utolsó
utazás utáni
állapot
szép álmokat
ígér még
a régen elfelejtett
emlék hitvány
hazugság körülbelül
mondogasd csak magadnak

 

 

pingwin 2018.12.08. 11:01

találkozások

a nagy találkozások 
fénye kialudni látszik
nem éget meg téged
kicsit sem, vagy egyáltalán
remény az órájára néz
indul a buszom, többet ne várj

ismerős utcák közt
idegen emlék nem hisz
benned, sem a hitedben
hitetlen ösvényed
margójára ír
óriás, nagy betűkkel

az önsajnálat

hová vezet, félsz
magadba nézni
elmerülni ebbe az
érzés-gondolat áztatta világba
és mégis reménytelenül 
eljön ez a nagy találkozás

pingwin 2018.07.24. 19:25

lehetőség

szépek vagyunk így
együtt, de
voltunk-e valaha
mások
ostobán kiherélt
ágyon
feledésbe temetkezett
emlékezés
öncsonkító vallomás
kér, kérdez, követel
jó ez így, vagy
lehetett volna máshogy

pingwin 2018.07.24. 19:24

felszabadult

Disszonáns énképem
zavart mosolya
törött tükör
ablakban kiált
változatlan értékítélet
vértelen életremegés
kér és kap
felszabadult
érzést foggal-körömmel
véresre vakarva
megfojt

pingwin 2018.04.12. 18:33

...

félholtra vertek a
lelakatolt régi
álmok most ébrednem
mégsem lehet ott
ahol önkéntelen
önkény terem
arcomra mosolyt
rajzol a
magánytól való
beteges félelem

pingwin 2017.02.26. 19:26

hamuszürke

időtálló idő
széttört valószínűsége
hamuszürke köd
bezár
életértelemző
kisszótárban
neved jelen bekezdése
hamuszürkén nevet
elfáradt az élet
veled repülni vágyó
hamuszürke 
akarat
ki nem mondott 
szavak terhe
egyre nyomasztóbb
hamuszürke lepel

Szólj hozzá!

Címkék: 2017

pingwin 2015.08.25. 21:41

tánc

Mi történik majd, ha

nem lesz többé kérdés

egyedüllétbe merült életed,

és a halomba rakott hibáztatás

rendszere összedőlni

látszik.

Játszik a mulandóság az

utcán gyerekcsínként

összekacsint.

Nem vagyok őrült, és

örülök, hogy itt lehetek,

de mennék már.

Kifeszített fájdalom

kötelén megbánás, vagy

megvetés? Táncol.

A táncot ismered,

miért én érzés tekeregve

szárad a gerincoszlopon.

Miért nem valaki mással?

Volt már jobb, vagy most is jó?

Összezavart agyhullámok

által keltett pánikroham,

hiába is húztad meg a határt.

pingwin 2015.08.18. 22:25

sors

kantabudha1.jpg

A mindennapos hétköznapi

közönyök nem múlnak el,

mint a turkálóban vásárolt érzelem

sokat megélt, viseletes emberi sors

jegyre kapott bizonytalansága

elveszik, az óramutató tompán

megy tovább. Megáll. Mikor

a ledarált emberi büszkeség

ízét érzed a szájban

a felöklendezett múlt emléke

talán menedék, vagy megváltás.

pingwin 2015.08.15. 21:03

Négysoros

nincs eső csak nézek
kiszáradt szemem helyén
boldogabb emlék az
elképzelt valóság torzulása

pingwin 2015.08.13. 23:08

Földön

Földön fekve vajon

mire emlékszel

dobpergés vagy

harsonaszó mit jelent

amit másokkal tettél,

mások meg veled

valóság töréspontján néha

eggyé válik a képzelet

a hosszú távú ígéretek

tompa fénye még feldereng,

de a jelentése a jelenben

már megzavar, földön fekve

kérsz még belőle? egy újabb

álom miértje kísért

kérdés nélkül választ találni

fáj, de már magad kibelezve

fekszel a földön.

 

süti beállítások módosítása