Ki vagy te, hogy álomként éld az életem? Ki vagy te, halványuló elfelejtett képzelet? Ki vagy te, bennem eltemetve? Ki vagy te, hogy folyton hallom hangodat? Ki vagy te vissza-visszatérő hangulat? Ki vagy te, arcomon sovárgó őrület? Ki vagy te, tőled kérdezem vadul, szeliden. Ki vagy te,…

Az Amatőr Írók Klubja gondozásában készült első magazin, amiben az oldalon publikáló szerzők egy-egy írását lehet olvasni, valamint ajánlókat, kritikákat, interjúkat.   Az elkészült számot megnézni és letölteni innen lehetMagazinunk első száma már…

féltékeny kísértet követ közeledő lépteidben lüktet sír talpad alatt veled jár mint a láthatatlan halál körbelengő kénes lehelet pupilláimon át szívembe vág összecsuklom tehetetlenül nézed és győz a tekinteted távolba feszítő kísértet

Életképtelen élet képletem emberek közt tömeg, félelem magába húzódó csigavilág egyedüli elbújt rejteke csendben figyel. Némaságot fogadott, nyitott szemek, hálót szövő bizonytalanság, nem érdemel többet, mást az elérhetetlen csigavilág.

 Kéretlenül felélesztett tudat öldököl képzeletbeni álmot, nem a játék lépi át a határokat. Kimondott direkt gondolat nedves szárnyai bábjából kilehelt torzulat. Porba hullott égbekiáltó szelíd szó fedetlenül sor végére kullog. Bölcsességben birtokolt karon ringó…

Vigyázó tekintetedben gyermekké lettem akaratlan Tétova léptekkel felébred a kétely mit érzel? és mit érzek én ezután kitörő viharban. Csendes eső véget ért szerelem hűvös szél összerezzen Bántó szavak félreértett jelentése méreg a torkomon.

Agyoncsapottígéretarcomra feszülőhalotti maszk.HasztalanÁlomba ringatóígéretek hadasürög-forog. 

Belém botlott vágyakozás önkéntelen szavakba zár.   Tükör mögött az élet mást mutat, mint a falakba ütköző két kezem fogságában a képzelet torz szüleménye mosolygó arccal.   Torkon ragadott álom két szememben pislákol, fényénél reményvesztett ébredés nyomasztó lehelete feldereng.  …

Már nem akarok szállni a széllel, már nem vonz a győzelem rivaldafénye. Már nem akarok játszani, győzni mindenáron. Már nem hív a város lüktető hangja, már nem kísért az ismeretlen táj felfedező vágya. Már nem gondolkodom a holnapon, már nem várom a valóságból menekülő álmot. Már nem fájnak a…

 Messzi tűzként lobogó tisztán csillogó szemfény. Lelked, föléd magasodó árnya verseidnek hű barátja, házfalat beborító repkény. Szívem aludni nem hagyó szüntelen izzó rejtély, elmém titkos talánya, bolygóm tövises rózsája, kell, hogy enyém legyél! Tollamnak…

Soha nem láttam olyan várost, ami ennyi sötét titkot rejtett volna, mint New Eden. A legtöbb itt élő még csak nem is sejti, hogy milyen démonok lesnek rájuk a sötétből. Elég csak a halott apácára gondolni, aki a tükrön keresztül szívja ki az emberből a fiatalságot. Vagy ott van…

Nevedben:vággyal rajzoltszavak.Kényeztetiklelked.Tombolóorkánt rejt.Elragad.Beteljesüléséjszakájaután a nap.Hordozza ahalált. Univerzummalösszeolvadó. Sikoltása nevedminden gyönyörforrása.Nyugatatóvízfelszínbefullad azálom.

Élettel betömött szám átvágott torkú, véres szerelem szétkent rúzsfolt-tavasz. Napba néző nyitott szemem, halott pupillák mögött vágyban fogant remegés. Holdfényrajz arcod keresem.

Alig használt mosollyal várlak az utca túlsó oldalán, hogy ne láss. Ne láss csodálkozó könnyek oldalán redöző fájdalmas arcvonást Ne lásd felettem repkedő madár alakzat, szétrebbenő érzelemhullám okát. Ne lásd, hogy az utcára vetett szemfényvesztő csalfa életem koldusbottal jár Ne lásd a nevetésbe…