pingwin 2011.09.04. 20:22

többé már

Többé már nem kongatja meg senki az ezerszer átgondolt lélekharangot.   Többé már nem félek arcomon kiszáradt folyó reménytelen, halott.   Többé már nem látok zátonyra futott lelkem kövébe vésett álomvilágot.   Többé már nem hiteget a papírfecnire írt szerelem, összegyűrve,…

szabóada 2011.09.03. 19:31

egyremegy?

Vértelen tenyerével simogat ki itt vagy. Kéjed nem űz,hogy érj el, harag sem kérlel, lehetek bár, vagy sem, minden úgy jó, ahogy érdektelen. Versem vidd csak, ha ennyi kell belőlem! Kihunyt csillagok ölelkeznek velema csendben.

szabóada 2011.09.03. 10:02

Hogy jó-e?!

Fogalmi tünetegyüttesben sem meghatározható, hogy a 'jó', megfelel-e, sőt?! S nem is azért, mert amúgy is, de hazugság is, hogy vonzó lenne, mikor rezdülésemet alig sem észrevéve halálos nyugalommal veszel tudomásul... Zihálok, de lelked ódon bástyákkal őrzöd nem látva, hogy…

komment

Címkék: láss őrizz

pingwin 2011.09.02. 15:38

mire emlékszel?

Összetört idő darabjai közt vergődő életben mire emlékszel? Szépre, jóra? csábító álmok helyén elveszett illuzió. Szavaimból kiesett érzelem színtelen hangja, némaságba fulladt történetek közömbössé simult vonásaiban mire emlékszel?   Az arctalan csendben sikolt a lélek, ha rám gondolsz mire…

pingwin 2011.09.02. 13:18

nem vagy egyedül

Önjelölt,magában rejlőegyedüllétkínzó csendjeMagával harcola szív, s az elme.Térben,időbenelveszetttalapzata aboldogságnak.Ledöntött szoborHelyénkeresztre feszülő bizonytalanság.Gondolathálóba,csapdába esettéletedbennem vagy egyedül,átölel azUniverzum csendje

szabóada 2011.09.01. 11:21

sav

A te neved a jelszavam, a te szemed a vád, amely belém vág, arcod barázdái a könny, amely sikoltva ömöl szemeimből. Véred az égbe kiált, s nincs bocsánat! Ember vagyok én, vagy primitív ösztönállat?  

komment

Címkék: vétek

szabóada 2011.09.01. 11:12

élvetemetés

  Másodpercekbe sűrűsödő felhőben foszolnak feledhető szép emlékek, Karjaim ernyedtek, nem nyúlnak vissza, nem kérnek onnan még többet, szebb szavakért adtam el a lelkemet.  Halottaimból táplálkozva révedek temetői pusztaságon, Felkacagó csontvázlátomásokkal mégis…

Még képzeletben sem áll össze, A lehetetlen lehetségessé tétele. Kérdőjelekbe zárt csend kiált csukott szemeidből, de nem felém, és nem hozzám jön, csak vágtat tovább  a pusztákon át. Áttetsző testemen átfúj a lélek Már nem létezem. Akkor nem láttalak, S már hiába…

pingwin 2011.08.30. 16:03

kihez?

Neveden szólított félelemben hiszel vagy bennem, ki okot nem adott, s nem is kérhetett.'Utolsó isten halála után az ember kihez intéz fohászt?'kérdezed tőlem, de szememben ismeretlen fény helyett csak suttogássá szelídült gondolat: 'Az élet te vagy, magad.'

pingwin 2011.08.30. 13:39

közöny?

Önmagával beszélgetőkitágult erek közönyeelégetett emlékekkel.Erős kötelék vagy,érdektelen magány.Őszre váró fák árnyékábanfeltámad a szél.Harc nélkül elfelejtettgyőzelmi mámor illatafojtogat, de nem érdekel.Fülembe zenélő éjszakahangjára táncolhatnék, de nem akarok,becsukott szemeim mögöttmessze…

pingwin 2011.08.30. 00:15

fehér?

Utcasarkon ül az élet, néha-néha beléd szeret eldobott papírpohár. Mocsokban nevelkedett lélek tisztasága szürke, tán fehér? Falak között többé nem fél, de már nem is ember, állati ösztönlény.

pingwin 2011.08.30. 00:14

prófécia?

A túlélők arcán kiábrándult érzés látok, de lehet, hogy megint tévedek. Felelőssé tett emberi életek a jelen kudarca, vagy magában hordozott prófécia? 

pingwin 2011.08.29. 09:18

kiáltok?

Város zajai köztelveszettkiáltásbabeledszédülök.Tudatomon kívülesik, hogyén kiáltokvagy csakhallom a hangot?Vizionáló elmeszétesett képeihova vezetnek?Megérintettlebegésszemem előttporlad el.Összekötöttpontok menténelveszett arealitásérzék. 

süti beállítások módosítása