Önjelölt,
magában rejlő
egyedüllét
kínzó csendje

Magával harcol
a szív, s az elme.

Térben,
időben
elveszett
talapzata a
boldogságnak.

Ledöntött szobor

Helyén
keresztre feszülő
bizonytalanság.

Gondolathálóba,
csapdába esett
életedben
nem vagy egyedül,
átölel az
Univerzum csendje

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.