Utolsó gondolat az erekből kifutó vér színtelen arca hideg csókként őszi esőt idéző elmosódott kép.   Magába fordult időtlen térben úszik hangtalan.   Elgurult boldogságpirula íze még remény lassú halált ígér.  

Másokban keresett boldogságom elvesztettem soha nem is volt, talán.   Kezeim között vergődik a hitszegő talány.   A kép innen szármozik

Egy kora őszi éjszaka emlékei  között botorkálok. Villamosmegállóban  didergő izgalom a égre festi  ifjúságom bemutató  képeit. Hallgatod. Játszótérre szökött csók  az ajkadon:- Rámenős vagy nagyon! Átlátszó hideg szélben hazakísér az…

Megkésett szavak kopognak az ablakon - soha már suttogás - lehajtott fejjel hallgatom a kezembe adott idő szívdobbanását. Boldogságtól ordít a cserbenhagyott félelem, egyenes vonallal lerajzolom az életem

Két kezedbe könnyezett veszekedésünk megbocsátott halk kiáltás mély nyomott hagyott kimondatlan a letörölt arc szomorú elfeledett érzést idéz az elmúlt percek meghitt suttogása oly távoli csókra nyiló búcsúzás nem várhat tovább.

Eltékozolt neved veszem a számrafelsíró gyermekként az éjszakábancsend könnyei záporoznak a mánakvisszahulló fájdalomfelhő táncátmegtanultam lépésenként egymás utánmost egyedül, a csillagokat nézem, furákmagyarázat nélkül merre mennekmi értelme van az égi jelnektudom, hiába is kérdez szemema…

Vegetatív idegpályán az életem kómába esett álom tanult félelemvalóság fogva tartott szememben ködös képzelet. Kifakult érzelem hullámain ringatózó bizonytalan, torkomat égető boldogság fejfájós ébredése újabb halálra ítélt whiskys pohár. Szobám falára vetített mozivászon boldog befejezést ígérő…