2011.10.29. 08:28
színház
Képzeletvilággal
küzdő
üvegfényű hétköznapok
keresztmetszetében állsz,
rossz álomból
ébredő valóság
se más
csak kézzel fogható.
Félrefordított
csukott szemed
leszúrt pillanat
belső világként
tükröződő félelem
befelé hisz
kifelé lát
valóban?
Nem kell már
az elveszett
nap
fény-árnyéka
színház
más szereplőkkel
ugyanaz a darab.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr943337488
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szabóada 2011.11.05. 19:15:50
van amikor örülök, ha rossz álomból ébredek, aztán van, hogy jobb lenne, ha inkább ez a világ lenne az álom, mert akkor fel lehetne ébredni belőle.
És ha már nem leszek e világon? .. akkor sem változik semmi, majd mások álmodják helyettem tovább. "más szereplőkkel ugyanaz a darab."
És ha már nem leszek e világon? .. akkor sem változik semmi, majd mások álmodják helyettem tovább. "más szereplőkkel ugyanaz a darab."
pengnui 2011.11.06. 18:52:11
@szabóada: perfect name: elég
Fürtök a járatokon,
Árnyak a városokon,
Holnap még járnak a gépek,
Szenvedek és félek.
Vasbeton lombokon át
Szűrődik a tegnapi nyár,
Mégis fáznak a rózsák,
Szögesdrót virágok
Elég
Túl sok már
Képzeld el, hogy régen nem vagyunk,
Szebb lesz majd, minden menni fog nélkülünk
Fürtök a járatokon,
Árnyak a városokon,
Holnap még járnak a gépek,
Szenvedek és félek.
Vasbeton lombokon át
Szűrődik a tegnapi nyár,
Mégis fáznak a rózsák,
Szögesdrót virágok
Elég
Túl sok már
Képzeld el, hogy régen nem vagyunk,
Szebb lesz majd, minden menni fog nélkülünk