Útra kél
az őszi szél.
Szerelem bús
leheletét
kívánja még
a szív.
s az ész.

Télbe fagyott
gondolatok
merengő
magánya
hívatlan vendég.
Velem marad.

Tavaszból
kikelő fájdalom
emléke,
új igéret.
Remény
Napsütésbe
olvadó virágszirom.

Nyáron termő
virágcsokor
érzelem
feledtet
az erösődő
néma szélben.

Illuszstráció: Füles.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.