„Tarka-barka
színekbe öltözött
álom
szép rét.
Pirosló
virágbokor
hívó szava,
szétterülő
illatorgia.
Mosolygó
arccal,
szívbemarkolóan,
füledbe súgja

Köszönöm
a mosolyba fulló
megannyi
évet, éjszakát
Számtalanszor
összeszámolt
élet pillanat
vezette
búcsút intő
kéz.
Kérlek
ne félj,
egyszer minden,
véget ér”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.