Felsejlik időszakos valód
Ezek a percek lennének örökkévalók
Pedig ugyanannyi másodperc mint a többi perc, vagy rövidebb, hiábavalók

Mert csak mint játék vagyok, kezedben eleven
Életet adsz nekem, de játék életet
Visszaveszed ha már meguntál
Neked búcsú nekem kimúlás, végtelen

Ha elsuhan előttem léted, melyből életet remélek, vágyom rád
De vissza játéknak lenni újra
Nincs örökké, csak most, vagy akkor majd, de mindkettő a bizonytalan kútja

Ollóid visszafelé vágnak belém
De későn szökik ki vérem
Nem látod nem érzed szenvedélyem
Forralom vizedet, bugyog, ezt érzem
Majd megint újra és újra és újra létezem

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.