'both of us knew how the ending always is 

Sok nevedet ismertem
kín voltál, s gyötrelem
éjszakákba nyúló magány,
mosolyba oltott várakozás
örömteli, végtelen part

voltál álom, képzelet
lágy ívű nyakad méreg
puhán csábító illat
vágyakozó, rövid pillanat
becsukott szemmel, amerre a nap

voltál minden, semmivé lett
cselekvő tett, akarat
kezeim közül kihullva
az élet, nyugvó fénye eltakar.

 a második versszak erdetije, ami nem tőlem szármozik, hanem kaptam:

Te voltál a puhaság
finom illatanyag,
nyakad ívelt méreg,
nyögésbe fojtott
mély vágyakozás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.