virágzó fák alatt talált rámleült mellém, ittunk egy teátleveleken átszűrődő színes képektáncoltak körbeszavak nélkül sírtunk, nevettünktorkunkat csiklandozó zamatintim pillanatában lassan felém fordult:'készen állsz?'kérdezte a halál

találkozásunk katarzisa helyett ostobán bámullak ismerős arcod tekintetét lesve azt se tudom ki vagy létezésed kegyetlen tréfa magamban keresett remény örömtelen illúziója valami beteg vágyakozás, hogy megteremtettelek lenne mit megbánnom mégsem teszem több sebből vérző gondolat hogy itt vagy…

'both of us knew how the ending always is  Sok nevedet ismertem kín voltál, s gyötrelem éjszakákba nyúló magány, mosolyba oltott várakozás örömteli, végtelen part voltál álom, képzelet lágy ívű nyakad méreg puhán csábító illat vágyakozó, rövid pillanat becsukott szemmel, amerre a nap voltál…