A lehetetlen választása
ölelő kéz, biztonság
a velünk született élet.
Igenlés, vagy nem,
ha mégis, hát mire vár?
Hiábavaló ígéretek
megtestesült álmai,
a végtelennel szemben
olyan kicsik, és annyira
semmit nem jelentenek.
Széttépett belsőd
tudathasadása persze
más mond, de hallani
nem hall, csak
ordít.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.