mennyei próféciát
megtestesítve állt
előttem
türelme a végtelen
hangján szólt

s én nem tudtam,
hogy mi legyen
mosollyal az arcán
utoljára még

szememre hullott
a csillagos éj, de
barátságos fényükön át
már hallatszódott
az elveszett világ

földre zuhant meteorraj
elolvadt fénye
megfoghatatlan

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.