2011.12.03. 19:24
tenger
Eldobott szárnyaim
nélkül repülni
lehetetlen
földre zuhant
érzelemhullám
mint a tenger
sós vizében
a szomjanhalás.
Az ordító napsütés
verejtékező
hidegében
becsukott szemem
kiégett
pupillája
a várakozás
megijeszt
halálra vált
tekintet
dermedt arcán
semmi érzelem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.