Hátamon lángol a múlt
láthatatlanba húzva
a lábaimon járó puha
aszfalt vonalait.
Nem ismerem helyét az időnek,
s míg az elhajlott tér
hamut hord lábnyomaimba,
hangtalan jár előttem az élet.
2011.11.27. 16:18
csak a jelen..
|
Szólj hozzá!
Címkék: vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr433415576
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.