2011.09.13. 11:45
törtfény
Fejünkre nőtt
istenek magányában
a hiábavaló
mindenségben
őrizgetem
kincseim
magamra zárt
ajtaja
kiúttalanságot
kereső éjszakában
elhiszem, hogy
törtfény a élet
magába beszélő
nem várt látogató
a felismerés
olyan felesleges
múló
emlékteher
mindennapokra
nyiló
vágott virág
ablakom képe
szépen elrohad
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr803222849
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.