2011.07.08. 09:26
költőnő
Veled kiáltom
semmire váró
életem
hangjait.
Eső áztatta
érzelem
könnycsepp.
Arcodon.
Tehetetlen mosoly.
Felkorbácsolt
vágy,
elhaló szél.
Szívekbe
temetett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr293049494
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szabóada 2012.04.19. 20:41:32
ehhez nem voltak hozzászólások? ez hihetetlen! pedig ez a kedvenc versem, vajon miért is? ;)